Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 17-18. (1983-1984) (Szombathely, 1989)
Helytörténet - Pungor Zoltán: A csempeszházi és a béri Balogh családok
az egész tulajdonjogot a fent említett Csempeszházáról ismert, ill. jegyzett (- „Baxthalomeum Balogh de annotata Csempeszháza" -") Balogh Bertalannak, gyermekeinek, örököseinek és minden hozzátartozóinak átadta örökös, teljes joghatóságával, előttünk. Továbbá, ugyanez a nemes Hollósy György nyilatkozatot téve megerősíti, hogy az említett Balogh Bertalant és gyermekeit, örököseit és minden hozzátartozóit a fent említett „uradalomra" vonatkozóan nyugalomban és békességben hagyja, a „Fizes-Réth" nevű eladott rétnek a tulajdonjogával kapcsolatban, minden megtámadó felperesekkel szemben saját fáradságával és költségével megvédi és mindörökre biztosítja, ezen előttünk létrejött levél erejéből és tanúsága szerint. Vasvár, 1586. Szt. Imre ünnepe utáni kedden. 18. Palatínus: I. 35. o. 19. Uo. 20. Felméte és a rajzokat készítette: Pungor Zoltánné 1979-ben ; 21. Pungor Zoltán: A csempeszkopácsi reneszánsz kiskastély. Élet és Tudomány. 1980. 51. sz. 1608-1610. o. Pungor Zoltán: A csempeszkopácsi reneszánsz kastély. Múzeumi Közlemények. 1981. 1. sz. 58-61. o. 22. Dercsényi Balázs: Sárvár Nádasdy kastély. Tájak Korok Múzeumok kiskönyvtára (1979) Városépítészetünk (Főszerk. Gerő László) Bp. 1975. 227-235. o. Pamer Nóra és Tóth Melinda: Sárvár 23. A vasvári káptalan előtt 1607-ben kötött latin nyelvű záloglevélből. Eredetijének másolata a Vas megyei Levéltárban. A 1616. sz. káptalani jegyzőkönyv 22. kötetében, latin nyelven. 24. Czomaháza a XIX. sz. második felére elnéptelenedett és a XX. sz. elején az utolsó épületei is eltűntek. 25. Pungor Zoltán: Adatok a Balogh család 16-18. századi történetéhez - Savaria, a Vas megyei Múzeumok értesítője 1979-1980. 13-14. kötet, Szombathely, 1984. 329(-336) o. 26. A per anyagában a 10. szám alatt, a 17. jegyzetben ismertetett birtoklevél alatt található; mintegy bizonyítja csempeszházi Balogh Bertalan curiájának (telkének és kastélyának) a helyét. A Vasvári Káptalani Levéltárban lévő latin nyelvű eredetinek, latin másolata. Nyers fordítása : „A néhai csempeszházi Balogh Bertalan fiai Imre és Pál, a Vasvári Káptalan előtt megjelentek, és önként megvallottak és jelentették, hogy szorultságukban Nemes Kiss vagy Lakatjártó Mihály tói egykor 12 magyar forintot vettek át. Ezért a 12 magyar forintért egy nemesi osztályrésznek a telkét, amelyik elhagyatott és nincs rajt semmiféle épület, amelyiket keletről az említett tanulságtevők nemesi curiója, nyugatról pedig Bödei György telke határol Csempeszháza területén, amely Vas megyében fekszik, az említett Kiss vagy másként Lakatjártó Mihálynak, örököseinek mindkét nembeli utódainak a magyar jog szerint örökre eladja és számukra biztosítja, és Kiss másként Lakatjártó Mihályt és örököseit, békességben és nyugalomban hagyja, ezen épületnélküli, elhagyott nemesi osztályrész telkének bortokában, és őket támogatja és megvédi ezen tanúságlevél erejénél fogva. 1614. Boldog Vid és Szerény Marcián ünnepe előtti szerdán (június 15-17) 27. Az 177l-es per anyagának része. (Az okirat eredetije a káptalani levéltárban). 28. Palatínus József: A koltai Vidos család története. Szhely, 1911. 1-16. o. Leszármazási táblával. A mű 6-7. oldaláról: A Vidosokat a XVI. század elején már Koltán találjuk. Vidos Jakab 1507-ben nyer donációt Koltára a vasvári káptalantól. A koltai birtokadományozást egy 1575-ben kelt a vasvári káptalan kiállította okmány, majd ugyancsak a vasvári káptalan előtti 1596 december 29-én történt intést rögzítő okirat tartalmazza. Ez utóbbiban Jakab unokája I. Imre inti unokatestvérének Lőrincnek az özvegyét Zolnay Orsolyát, hogy férje osztályrészét ne ruházza át Éva nevű lányára és annak férjére Weöres Péterre. Mivel Lőrincnek nem volt fia, a családot I. István fia I. Imre örökítette tovább, nejével Csempész Katalinnal. Egy 1613 május 24-én Bődön kelt okmány szerint Balogh Lajos (lásd a beödi Balogh család leszármazási tábláját) kiskoltai egy hold földjét eladja Vidos Imrének 8 forintért. Hátlapjára Imre leírja, hogy az 1596-os vasvári tiltakozás miatt Lőrinc unokatestvérének özvegye Zolnay Orsolya, 1614. szept. 29-e körül néhány felbérelt emberrel betört koltai kúriájába éjszaka és alvó feleségét Csempész Katalint, akit a tiltakozás felbujtójának tartott fojtogatni kezdték, és úgy összeverték, hogy nemsokára belehalt sérüléseibe. Igaz 1616-ban Imre fiai István és János visszaadták Zolnay Orsolyának az anyjukon elkövetett verést, ez alkalommal ők törtek be 242
