Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 17-18. (1983-1984) (Szombathely, 1989)

Helytörténet - Tóth István György: Iskolák és iskolamesterek Körmend környékén (1499–1848)

II. József türelmi rendelete nyomán csakhamar református és evangélikus iskola is épült. 1819-ből az evangélikus iskola tanulóinak vizsgarendjét is ismerjük, melyik osztálynak miből kellett vizsgáznia a szülők előtt. Zsidók már II. József előtt is éltek a városban, és iskolamestert és segédtanítót is tartottak. II. József császár főiskolát, azaz Hauptschule-t, vagyis négyosztályos emeltszintű elemi iskolát is akart itt létesíteni, de a körmendi polgárok visszariadtak a költségektől. A falusi tanítók természetesen egyszerűbb körülmények között dolgoztak. Nádasdon a 17. század végén még nem volt iskola, a licenciátus is csak olvasni tudott. A török hódoltság alól frissen felszabadult faluban a 18. század derekán már a Rábától északra fekvő falvakhoz hasonló, konszolidált viszonyokat találunk. Áttekintve az iskolamesterekről szóló adatokat, melyek hol nagyon szűkszavúak, hol egészen részletesek, feltűnő, hogy milyen különböző képzettségű, tudású, erkölcsű emberek váltogatták egymást a falvak iskoláiban. Jó és rossz tanárok mindig voltak, de csak a rendszeres tanítóképzés megindítása előtt volt lehetséges ez az óriási ingadozás a tanítók színvonalában. Az egyes mesterek tudását legjobban az jellemzi, tudtak-e valamelyest latinul, hiszen ez a gimnázium egy-két osztályának elvégzését feltételezi. A szerző egy másik tanulmányában az írástudás alakulását vizsgálta ezen a területen a 17-19. században. Egybevetve az ott kapott eredményeket az iskolák történetével, feltűnő, hogy nem volt közvetlen összefüggés az iskolák színvonala és az írnitudás között, más szóval, hogy egy jól működő iskola korántsem jelentett garanciát arra, hogy az adott falu lakói tudtak írni. Egyrészt, aránylag kevés gyerek járt iskolába: Körmenden 1770-ben pl. 310 családból 60 tanulója volt csak a mesternek, a falvak iskoláiban 7-20 gyerek tanult ugyanekkor, ők is jobbára csak télen. Másrészt, nem minden gyerek tanult írni is, a körmendi iskolában „a puero non scribente" 5 dénárral kevesebb járt a ludirectornak. Az egyszer megtanult betűt később könnyen elfelejtették, ha nem gyakorolták - ez is magyarázza a jobbágyok keresztjeit azokban a falvakban, ahol régi és jó iskola működött. Ez azonban csak egyik oldala a képnek. Sok szülő jobb nevelést akart adni a gyerekének, mint amit a körmendi és környékbeli iskolák biztosíthattak. „Távoli scholákba" járt néhány gyerek már a 17. században a mezővárosból, a 18. században pedig a kőszegi gimnázium és a szombathelyi ferences kisgimnázium hallgatói között a horvát falvakból származó ifjakat is találunk. Egyes jobbágy gyerekek a katolikus vagy a protestáns papság soraiba kerülve emelkedtek ki környezetükből, jutottak el egyetemekre. Az iskolák az alfabetizáció fontos tényezői voltak, de szerepük nem volt döntő. Lehetőséget kínáltak a tanulásra, de a gazdasági és földrajzi tényezők, pl. a piac közelsége, kereskedelmi utak stb. döntöttek arról, hogy a helybeliek éltek-e ezzel a lehetőséggel, vagy sem. 205