Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 17-18. (1983-1984) (Szombathely, 1989)

Természettudomány - Kiss Tamás: Autökológia és indikáció. Kritikai elemzés a zuzmók indikátor szerepéről

Előremutatás - újabb feladatok A továbbiakban néhány pontban szeretnék utalni azon legfontosabb teendőkre, amelyek megvalósítása feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a jövőben megbízhatóbb előre­jelzéseket tudjunk adni a természetes, illetve humán behatásokat magukon viselő öko­rendszerek várható degradációs folyamatairól. Ma az ökológia és a társulástan legfontosabb problémája a degradáció, amely alapvetően meghatározza feladatait is. A cél, a leromlási folyamatok feltérképezése és a várható degradáció előrejelzése. Ebben a tevékenységben egyedüli hatékony segítsé­günk azok a szervezetek, illetve társulásaik, amelyek a leromlási folyamatot még iniciális fázisában képesek jelezni. Erre alkalmasak a rendkívül érzékeny zuzmók és a szennyezett területeken kialakuló jellegzetes társulásaik. A problémák ismeretében szeretnék néhány olyan javaslatot tenni, amelyek elősegít­hetik ezen súlyos probléma megoldását. 1. Feltétlenül szükségesnek tartom az eddig kidolgozott - elsősorban az epifitonok­ra vonatkozó - cönológiai rendszerek felülvizsgálatát. Ezen túlmenően szükség lenne egy degradációs cönológiai rendszer kidolgozására, egy az indikátor-cönózisokból létreho­zott degradáció-tipológia kifejlesztésére, az abiotikus és biotikus faktorok hatásmecha­nizmusainak figyelembe vétele mellett. A leendő új rendszernek alapvetően szünmorfoló­giai alapokon kell nyugodnia. Ugyancsak a szünmorfológián alapuló szündiagnosztikai módszerek kidolgozására van szükség a dinamikus folyamatok megfelelő színvonalú interpretációjához is. Pl.: tér-idő mintázatok elemzése. 2. Az 1. pontban elmondottak megvalósítása érdekében alaposabban fel kellene térképezni a szennyezett levegő pusztító hatásaira kevésbé érzékeny fajok társulási viszonyait. 3. A jövőben kiemelten kell foglalkozni a fajok, illetve telepek élet-stratégia viszo­nyaival, a környezeti relációk függvényében. Itt gondolok pl. : a disszemináció-stratégiák alakulására a társulásokon belül, továbbá azok nem várt megváltozásaira. Ennek kap­csán fokozottabb mértékben szükség van olyan laboratóriumi vizsgálatokra, amelyek az egyes fajok apotéciumainak spóraprodukcióját kutatja, szennyezett és immissziómentes környezetből származó minták összehasonlításával. 4. A cönológiai felvételi módszerek tekintetében a telepek precíz körülrajzolása, továbbá fényképezés alapján történő leképezés (fotokomputáció) a leginkább megbízha­tó utak, mert így a telepek, illetve a populációk által borított felület nagysága pontosan megállapítható. Az értékek planimeter vagy számítógép alkalmazásával határozhatók meg. Az eljárás az abundancia-dominancia szubjektív úton való becslésénél minden vonatkozásban pontosabb. 5. A normális, illetve abnormális irányú szukcessziós folyamatok során bekövetke­ző mintázat-transzformációk elemzésére a szerzők (1983) által kidolgozott súly vektoros mintázatanalízis alkalmas. Az itt felvázoltakból is kiderül, hogy a szemléleti változásokon túl, a módszertan területén van és lesz a legtöbb tennivaló. Az eddig elért eredmények figyelembe vétele mellett arra kell törekednünk, hogy korszerűbb és átgondoltabb kérdéseket intézzünk a természethez. Köszönetnyilvánítás: Köszönettel tartozom Dr. Szőcs Zoltán tudományos főmun­katársnak, aki számtalan személyes konzultáció során segítette munkámat, hasznos tanácsokkal és irodalommal látott el. 19

Next

/
Thumbnails
Contents