Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 17-18. (1983-1984) (Szombathely, 1989)

Néprajz - M. Kozár Mária–Hirnök Katalin: Adatok a szentgotthárdi múzeum történetéhez

SAVARIA 17-18. KÖTET A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 1983-1984 ADATOK A SZENTGOTTHÁRDI MÚZEUM TÖRTÉNETÉHEZ HÍRNÖK KATALIN-M. KOZÁR MÁRIA Szentgotthárdon 1983. április 29-én Helytörténeti és Nemzetiségi Múzeum nyílt. Az ún. „Stájer ház" átalakítását és berendezését a helyi tanács végezte el. A törzsgyujteményt a tanácsnak felajánlott négy gyűjtemény alkotja. Feldolgozását és a kiállítások megrendezését a Vas megyei Múzeumok Igazgatósága vállalta, mely 1984-ben a múzeum kezelői jogát is átvette. A múzeum létesítésének gondolatát az 1971-ben Szombathelyen megtartott megyei nemzetiségi konferencián már Csaba József is felvetette : „A feltárást, a gyűjtést össze lehetne még kapcsolni egy dr. Pável Ágostonról elnevezendő és Felsőszölnökön vagy Szentgotthárdon felállítandó Vend Néprajzi Múzeum létesítésével is."

1 A múzeum létrejött, s 1986-ban, Pável Ágoston születésének 100. évfordulóján a névfelvételre is sor kerül. A szentgotthárdi múzeum megnyitásáról tulajdonképpen 1982. szeptemberében született végleges döntés a település alapításának 800. évfordulója és városi rangra emelése kapcsán. így a „Stájer ház" épületének átalakítására és a kiállítások előkészítésére és megrendezésére nyolc hónap állt rendelkezésünkre. 1982. szeptemberében egyetlen gyűjtemény anyagával számolhattunk. A szlovén nemzetiségű Gáspár Károly nyugalmazott általános iskola igazgató még életében felajánlotta mintegy 600 darabot számláló gyűjteményét egy Szentgotthárdon létesítendő múzeum számára. Ebből 160 darabot Kozár Mária útmutatásai alapján - meg is határozott (főleg kerámiát). A további feldolgozást 1982-ben bekövetkezett halála megakadályozta. Örökösei a gyűjteményt ünnepi tanácsülés keretében fel is ajánlották a leendő múzeum számára. A felajánláshoz pontos tárgylista nem készült, ami később félreértéshez is vezetett. A vita szerencsére elfogadható kompromisszummal végződött, s az anyag muzeológiailag fontosnak ítélt része a törzsgyűjteménybe került. Mivel özv. Gáspár Károlyné férje halála után elköltözött abból a lakásból, melynek padlásán a gyűjteményt őrizték, azt onnan el kellett szállítani. Ezért haladéktalanul megkezdtük a tárgyak lajstromba vételét, a leltározás előkészítését : a tárgyak sorszámozását, tárgycsoportok szerinti szétválogatását, jelzőcédulák felkötözését. E mostoha körülmények között (sötét, forró padlás, vastag por) végzett munkában a Vas megyei múzeumi szervezet négy munkatársa vett részt : Barbalics Imre János, Boros Éva, Kozár Mária és Nagy Zoltán. A tanács Költségvetési Üzeme segítségével a gyűjteményt ideiglenes tárolóhelyre, az egykori prefektóriumba szállítottuk. A tanács illetékeseitől ígéretet kaptunk, hogy a múzeum megnyitásáig itt maradhat az anyag, alkalmunk lesz fotózni és leltárt készíteni s mivel a tél közeledett, a fűtésről is gondoskodnak. Az anyag csomagolásában és költöztetésében még segítségünkre volt Barbalics Imre. Az őszi hónapoktól kezdve a múzeum gépkocsit bocsátott a rendelkezésünkre a gyűjteményi anyag feldolgozásához, pótgyűjtésre. Ezek a munkák azonban, több ok miatt, vontatottan haladtak. A prefektóriumban nem volt villanyáram, tehát csak korai sötétedésig lehetett dolgozni. Fűtésről ugyan gondoskodtak, de a kis vaskályha csak egy pici mellékhelyiséget tudott úgy-ahogy kifűteni. A tárgyak viszont nem ott voltak, így gyakran teljesen átfagyva voltunk kénytelenek dolgozni. Ez a fotózás teljes elvégzését sem tette lehetővé. A tárgyak mosatását külső munkaerő bevonásával végeztettük el. Ezt követően az OMF dolgozói tudtunk nélkül behatoltak e helyiségbe, s a falat burkoló 167