Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 17-18. (1983-1984) (Szombathely, 1989)

Természettudomány - Kiss Tamás: Autökológia és indikáció. Kritikai elemzés a zuzmók indikátor szerepéről

SAV ARIA 17-18. KÖTET A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 1983-1984 AUTÖKOLÓGIA ÉS INDIKÁCIÓ KRITIKAI ELEMZÉS A ZUZMÓK INDIKÁTOR SZEREPÉRŐL KISS TAMÁS Bevezetés Ma már közhelyként hangozhatnak azok a reális megállapítások, hogy az egyre gyorsabb léptekkel haladó iparosodás a városi ökoszisztéma biotikus összetevőinek teljes kipusztulását eredményezheti. A légszennyeződés legtöbbször irreverzíbilis volta és az ellene történő védekezés sikertelensége, szükségszerűen, vagy inkább a kényszer erejével hatva hozta létre az „indikálás", „indikáció" gondolatát. Az epifiton zuzmók és mohok indikátornövények gyanánt történő alkalmazását történeti szempontból akár törvényszerűnek is mondhatjuk, mivel nem rendelkezünk olyan érzékeny műszerekkel, amelyek a levegő szennyezettségének várható alakulását képesek jelezni. Az indikáció elve már a múlt században is élt, amelyet számos úttörő jelentőségű tanulmány is alátámaszt (Nylander 1866, Arnold 1891-1901 stb.). A XX. század elejétől igen sok publikáció látott napvilágot és a világ szinte valamennyi jelentősebb nagyvárosának feldolgozták a zuzmó, illetve mohavegetációját, és úgynevezett zuzmótérképekkel demonstrálták a légszennyeződés hatását a városi környezet biotikus komponenseire. A zuzmók és mohák városokból való eltűnésének legfőbb okait már korán megsejtették - pl.: Horwood (1907) -, de a behatóbb kutatások megkezdése az ötvenes évek elejére tehető, amikor már a zuzmó-fiziológia terén is jelentős eredményeket értek el pl.: Butin (1954) - és a toxikus gázokkal szembeni érzékenységet bizonyítani lehetett. A nagy erővel beinduló kutatások a megszokottól teljesen eltérő környezetben folytak, egy kevésbé ismert ökorendszerben, a városokban és környékükön. Ennek az egyszerű ténynek már önmagában is számos metodikai problémát kellett volna felszínre hoznia, azonban eltekintve néhány jelentősebb, de sajnos hamar feledésbe merült munkától - pl. : Mattick (1937), Felföldy (1941) - a kutatások teljes mértékben autökológiai jellegűek voltak és az alkalmazott módszerek pedig szubjektívak. Az autökológiai szemlélet és a szubjektív megítélésen alapuló cönológiai módszerek alkalmazása talán egyetlen kutatási területen sem volt olyan tartós, mint az epifiton ökológiában. Igazságtalanul járnánk el azonban, ha ennek okait, vagy inkább csíráit kizárólag ebben a témakörben keresnénk. Jelen dolgozatnak éppen az a célja, hogy rámutatva a gyökerekre, kritikai elemzés tárgyává tegye az alkalmazott módszereket, és az irodalmi háttér segítségével ismertesse a módszerek hiányosságaiból; adódó nézetkülönbségeket a zuzmók városokból való kipusztulásának okairól. 11