Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 17-18. (1983-1984) (Szombathely, 1989)

Régészet - Makkay János: Rézkori aranykorongok a későbbi Pannonia provincia területéről

Forrer 1905, 5., 17. ábra; Forrer 1907, 292 és 294, 71. t. 1, megközelítő méretaránynyal ; Rosenberg 1918-1924; Falke 1929; Маккау 1976,287., а 24. ábra а 280. lapon. 20. Apostag, valószínűleg Kisapostag, Fejér megye, ismeretlen lelőhely. A berlini Staatliche Museen 1909-ben Bécsben az Egger fivérektől - valószínűleg Egger Samu fiaitól - vásárolták ezt a korongot. Átmérője 14,8 cm, súlya ismeretlen számunkra. Három dudoros, peremét két sor gyöngyözés kíséri. Amennyiben a Mozsolics Amália számára készített rajza pontos, akkor annyiban tér el a többi korongtól, hogy a két-két átfúrás mélyen a korong belsejében van, továbbá a két-két rövid szalag nem egymástól távol, hanem az átfúrások között az egyik dudornal látható. Ez a vázlatos rajz az egyetlen rendelkezésre álló forrás a mára már alighanem elveszettnek tekinthető korongról (IV. tábla). Mozsolics 1968, 29., 182. jegyzet, 11.1. 4. A berlini Staatliche Museen leltárkönyveiben 11.1409 volt a száma. Megszerzéséről beszámolt: Verzeichnis der Erwerbungen im April (1909). Amtliche Berichte aus dem Königlichen Kunstsammlungen, 30 : 9, 1909 Juni, 232: „E. Vorgeschichtliche Abteilung. Ankäufe: Goldscheibe aus Apostag a. d. Donau." Arra a kérdésre, hogy a Duna jobbpartján fekvő Kisapostagról, vagy a balparti Nagyapostagról lehet-e szó, lásd Маккау 1976, 286. 21. Csáford-Bogota hegy, 1. korong. Az MNM-ben van, leltári száma: 58.38.1. Átmérője 12,5 cm, súlya 81,6 gramm. Három dudoros, három sor gyöngyözés kíséri a peremét. A két-két átlyukasztás a belső gyöngysoron belül van. A felfüggesztő lyukpárokat egy-egy geometrikus minta veszi körül, amely szintén apró poncolt gyöngyökből áll. A néhány korongon látható háromszögekről van szó, itt azonban ezeket átlók négy részre osztják, és a négy mező mindegyikének közepén négy-négy gyöngy látható. Rombusz alakban elhelyezett négy-négy apró gyöngy van a háromszögek lábának külső részénél is. Stollhofhoz hasonlóan, a kisebb korong Csáfordon is gyengébb kidolgozású, szürke másolatnak látszó munka. (V. tábla) Korek 1960, VI. t. 1 és VII. t. 1; Korek 1960a, I. t.; Korek 1972, 43, 31. t. 22. Csáford-Bogota hegy, 2. korong. Az MNM-ben van, leltári száma: 58.38.2. Átmérője: 10,5 cm, súlya: 59 gramm. Három dudoros, három sor gyöngy kíséri a peremet, a két-két átlyukasztás a belső gyöngysoron belül van. A négy-négy gyöngysorból álló háromszögek körülveszik a lyukakat. (V. tábla.) Korek 1960, VII. t. 2 és VI. t. 2; Korek 1960a, II. t. A-B. További adatok előkerüléséig itt tartjuk nyilván azt a feltételezett két csepini korongot, amelyet 1867-ben a katalógusban 12. szám alatt lévő koronggal együtt vásárolhatott meg a Museum für Völkerkunde, Berlin. E két korong tehát azonos lehet a 4-5., vagy a 8-9. szám alatt szereplő csepini korongok közül valamelyik kettővel. A rendelkezésre álló források nem említik őket, és nem sikerült még rábukkanni az irodalomban a megszerzésüket jelentő múzeumi publikációra. Az egyedüli rendelkezésre álló „részletesebb" forrás Sacken fentebb idézett leírása. Sacken 1865, 128 és 132; Greifenhagen 1961, 1970, 1973; Zahn 1932. E két utóbbi nem tud az 1867-os korongok egyikéről sem. 110 *