Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 17-18. (1983-1984) (Szombathely, 1989)

Régészet - Makkay János: Rézkori aranykorongok a későbbi Pannonia provincia területéről

korongban részesült. Másrészt az is kitűnik, hogy az Adamovics család hölgytagjai nem adtak olyan hamar túl a korongjaikon, mint a tényei legény. Innen van az, hogy az Adamovics-meny kezében lévő korong csak 12 évvel a felfedezés, és 10 évvel a berlini vásárlás után kezdte meg vándorlását, de szintén az Egger família közvetítésével. A középső csepini pár másik darabja teljes bizonyossággal az a korong, amely hosszú, kalandos, és részleteiben egyelőre nem ismert út után, magángyűjtők és műkereskedők gyűjteményeit követően 1974-ben a Württembergisches Landesmuseum gyűjteményébe került.

33 Átmérője 12,5 cm, súlya 51,7 gramm (lásd a katalógusban a III. táblán a 6 vagy 7. számú tárgyat!). Átmérője tehát csaknem milliméter pontossággal megfelel a Glembay által adott méreteknek: 12,29-12,53 cm, súlya pedig kevesebb, mint egy grammal tér el az 1865-ben mértnél: 50,75 gramm. Díszítésben, arányaikban ez a két fennmaradt korong nagyon hasonló, szinte azonos egymáshoz. Peremükön sem apró kerek poncolt gyöngyöket, hanem egymáshoz zeg-zug irányban illeszkedő kis pálcikákat látunk, éppen úgy, amint azt Glembay leírta és Rómer leírta és közölte. Kétség sem merülhet tehát fel az ellen, hogy a stuttgarti korong a csepini középső pár másik darabja. Egykor ez is az Adamovics-hölgyek birtokában lehetett, és csak később került a nemzetközi műkincskereskedelembe. Ezt az útját sajnos, egyelőre nem tudjuk teljes egészében követni, hiszen a legelső forrás csak e század harmincas éveiben bukkan fel. Sajnos, semmi közelebbit nem tudunk arról az aranykorongról sem, amely az 1867ben Berlinbe került három korong egyetlen olyan darabja, amelyről van valami tudomásunk (lásd a katalógusban a 12. számú leletet!). Nem ismerjük sem súlyát, sem átmérőjét, sem díszítését. Az egyetlen érdemleges adat Sackennek az a megjegyzése, hogy az Egger Samunál látott három (tehát feltehetően a Berlinbe került) korong egyikén sem látott a peremet kísérő poncolt soroktól befelé induló, poncolt mintákból álló rövid szalagot. Valóban, ez a sajátossága mindkét, biztosan csepini korongunknak (tehát a katalógusban 6-7. számon nyilvántartott budapesti és stuttgarti darabnak; lásd a II. és III. táblákon!). Az is igaz, hogy a kúpok kivitele is megfelel Sacken leírásának, élesebben vannak domborítva, és hegyesebbek, mint a többi, nem csepini korongon. Ez azt jelenti, hogy a hat csepini korong kivitele, formája, díszítése nagyon hasonló lehetett egymáshoz. Sőt mint arra már Sacken is utalt, alighanem ugyanannak a mesternek a kezéből kerülhettek ki. Ilyen meggondolásokból kiindulva, a hajdan Berlinbe került korong vagy korongok súlyából, méretéből, vagy akár külső megjelenéséből megnyugtatóan meg lehetne állapítani feltételezett csepini voltukat, ha bármelyik jellemzőjükre mégis felbukkanna valami adat. Tekintettel arra, hogy itt aranytárgyakról van szó, valószínűnek kell tartanunk, hogy bizonyos adatokat, elsősorban a súlyokat, nemcsak a régészeti leltárakban, hanem a vásárlási okiratokban is rögzítettek. Ha tehát a korabeli leltárkönyvek el is pusztultak volna a 2. világháborúban, reménykedhetünk más források megmaradásában. Van még egy korong, amely szintén a csepini kincsből származhat, és erről valamivel többet tudunk, mint az 1867-es berlini korongról. Ezt 1905-ben a karlsruhei Rosenberggyűjteményben őrizték, de azt nem jegyezték fel, illetve nyomtatásban nem közölték, hogy mikor, honnan és hogyan került oda. Átmérője talán 11 cm, súlya nem ismert, rendelkezünk viszont róla egy ábrával (lásd a katalógusban a 19. szám alatt, és a III. táblán!). A felfüggesztő lyukak mellett a pereme mindkét helyen ki van törve, így tehát nem lehet azonos azzal a stuttgarti darabbal, amelyre egyébként stílusában és díszítésében nagyon hasonlít (lásd a katalógusban a 6. vagy 7. számú tárgyat a III. táblán!). Díszítése, tehát a peremet kísérő, rövid pálcikákból álló három sor, nagyon hasonló mindkét biztosan csepini korongéhoz (lásd a katalógusban a 6. és 7. számúakat!). Közös az is, hogy a karlsruhei darabon is hiányoznak a külső díszítő övtől befelé haladó rövid szalagok. Sajnos, ennek a karlsruhei korongnak a mai hollétéről semmit nem tudunk. 99