Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 15. (1981) (Szombathely, 1988)
Művészettörténet - Kun Gabriella: Egy XVIII. századi mennyezetes ágy drapériájának restaurálása
A 236x204 cm-es mennyezetkárpit (1. kép) közepén egy 90 cm átmérőjű fehér selyem köralakú betét van, centrumában piros bársony, aranyrojtos csüngődísszel. Hátoldala díszítetlen lenvászon. A mennyezetes ágy keretére szegecseléssel erősítették fel. A kettős ágy felső szegélyének drapériái közül kettőt egybevarrottan (2. kép) leltároztak be, ennek hossza 418 cm, legnagyobb szélessége 65 cm. A másik két darab (3. kép) 194 illetőleg 220 cm hosszú, legnagyobb szélességük ugyancsak 65 cm. A szegély-drapériák közül kettőnek a belső oldala is díszített: 35 mm széles, függőleges sávokkal tizenkét mezőre osztott ezüstszöveten geometrikus mintasorok és fiitterek díszlenek. A restaurált darab elülső oldalán a 203,5 cm hosszú, csíkosán szőtt ezüstszövetet tizenegy 35 mm széles, függőleges osztósáv bontja fel tizenkét mezőre. A tizenkét mezőt egybefogó 5,5 cm széles, rombikus mintákkal és kövekkel hangsúlyozott szegélydíszítés öt, hegy-völgyet utánzó, ritmikusan váltakozó mintát „tart". A minta közepén vörös-aranyfekete kiképzésű pávaszem látható, ebből nő ki nyolc növényi szár, alul szorosan kötegelve. A hegyes, erezett kökénylevelek között kék kökénytermések láthatók, alatta és felette tölcséres szirmú aranka növények. Hétkaréjos, rózsaszín és vörös szirmú törökszegfűk színesítik a csokrot. Ez a virágegyüttes teljes magasságban mindöszsze háromszor ismétlődik (3., 5. és 7. mező), két esetben pedig részben csonka (1. és 9. mező). A 2., 4., 6., 8. és 10. mezőben öt lila kétsoros búzakalász váltakozik tagolt szirmú búzavirágokkal. A mennyezetes ágykárpit a díszítő motívumok, valamint a készítési technika alapján a XVIII. század végére - a XIX. század elejére keltezhető. I. A TEXTÍLIÁK ANYAGI TULAJDONSÁGAINAK VIZSGÁLATA A) A SZÁLASANYAGOK MEGHATÁROZÁSA Mintavétel: a vizsgálatok elvégzéséhez a hímzés kétféle alapszövetéből (ezüstszövet), a bársonyszegélyből, a bélésszövetből, a felerősítő vászonanyagból, valamint a varrócérnákból kis mintákat vettünk. 1. alapszövet I. (ezüstszövet) 2. alapszövet II. (ezüstszövet) 3. bársony szegély (piros, ma sárgásbarnára fakult) 4. bélésszövet (piros, ma sárgára fakult) 5. felerősítő vászonszegély (piros, ma sárgára fakult) 6. rojtot rögzítő varrócérna (sárga) 7. bélést rögzítő varrócérna (piros) Színezékeltávolítás A mintavétel után a színezék eltávolítására a 3-7. minták esetében volt szükség. 10%-os nátrium-ditionitos (Na 2 S 2 0 4 ) oldatban melegítve a szálmintákat a színezék elhalványodott. A nátrium-ditionit ugyanis erélyes redukálószer, mely a szerves színezékeket leukovegyületek alakjában elszínteleníti. Ez a módszer azonban csak a csáva- és azoszínezékek esetében eredményes 12 . A színezék eltávolítása után desztillált vízben öblítettük a szálmintákat, s utána történt a mikroszkopikus vizsgálatukhoz szükséges preparátumok elkészítése kanadabalzsammal. 534
