Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 15. (1981) (Szombathely, 1988)
Művészettörténet - Kun Gabriella: Egy XVIII. századi mennyezetes ágy drapériájának restaurálása
15. KÖTET SAVARIA A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 1981 EGY XVIII. SZÁZADI MENNYEZETES ÁGY DRAPÉRIÁJÁNAK RESTAURÁLÁSA KUN GABRIELLA Több mint negyedszázaddal ezelőtt, a szombathelyi Savaria Múzeum akkori igazgatója, dr. Dömötör Sándor érdekes és értékes textíliákra bukkant a kámoni volt Reiszigház padlásán 1 . Az öt darabból álló együttes a Savaria Múzeum gyűjteményébe került 2 . Az egykori Kámon község a Gyöngyös-patak mellett feküdt, ma már Szombathely része. A jelenlegi Károlyi Mihály utca 18. szám alatti egyemeletes épület alapjait még a XVI. században 3 a Kámony család építtette. A Kámony-kastély a XVIII. század végén gazdát cserélt. A thüringiai eredetű Reisig család 4 birtokolta az 1790-es évektől. Reiszig Lajos Keresztély, aki 1784-ben Westfaliában született 5 , miután 1836-ban honfiúsíttatta magát 6 , a XVIII. században már megtoldott épületetet ismét átalakította 7 . Noha Reiszig Lajos Keresztélynek magyar felesége volt Bernáth Karolina személyében 8 , nagyon valószínű, hogy az átépített kastély bútorait és díszítő kellékeit - legalábbis részben Thüringiából hozatta vagy hozta. Elvileg más nyugat-európai területek is számításba vehetők, mivel nemcsak az osztrák császár huszárkapitánya, hanem 1812-13-tól spanyol ezredes is volt 9 . Reiszig Lajos Keresztély leszármazottai a XIX. és XX. században mind Vas megyében (Reiszig Alajos), mind országosan (Reiszig Ede) számottevő hivatalokat töltöttek be. A textíliákat 1955-ben a pusztulásra ítélt padláslom között találták meg, mégpedig a tetőzet réseinek tömítőanyagaként ! A gyors, nem szakszerű tisztítás is eléggé megviselhette a kárpitokat, így a restaurálás előtti állapotból nem lehetett arra következtetni, vajon meddig lehettek használatban ezek a textíliák? A szombathelyi múzeum leltárkönyvében V. Ember Mária a textildarabokat „kárpit", „mennyezetkárpit", „drapériák" névvel illette és valamennyit XIX. század elejinek határozta meg. A leltározó szakember tárgymegnevezései részben már utalnak arra, hogy összetartozó darabokról van szó, de nem válik egyértelművé, miféle tárgy kárpitjai lehettek ezek a textíliák? A 440 x 209 cm-es piros bársony szegélyű aranyszövet kárpit a legterjedelmesebb darab. Az alapszöveten látható szegecs-nyomok (lyukak) és a kárpit erőteljesebb törésvonala alapján feltehető, hogy ez a darab fali kárpit volt, mégpedig sarokrészen, 220 x 220 cm-es falfelületet borítva be. A többi négy darab alakja és szerkezete -szerint - leginkább -mennyezetes ágy kárpitjaként értelmezhető. A textíliák mérete alapján egy cca. 200 x 220 cm-es kettős ágyra gondolhatunk. A mennyezetes ágy (régi magyar nyelvhasználatban födeles ágynak is nevezték) textilekkel való díszítése vagy beborítása XIII. Lajos óta terjedt el Európában 10 , a XVI. századtól vált divatossá az egyre gazdagabb kárpitozás. A baldachinos ágyak tulajdonképpen egyházi felszerelési tárgyak elvilágiasodásai 11 , a mi esetünkben azonban bizonyosra vehető, hogy nem egyházi textíliákról van szó. 531
