Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 15. (1981) (Szombathely, 1988)
Művészettörténet - Zsámbéky Mónika: Beck Vince szombathelyi ötvösmester mentekötője
4. A cukortartó felülnézetből. 4. Der Zuckerbehälter von oben gesehen. inkább növekedett, s bizonyára Beck mestert is ellátták a városi jómódúak elegendő ékszer- és használati tárgymegrendeléssel. Mindezek után térjünk vissza a mentekötőhöz, és vizsgáljuk meg, hogy milyen volt és mikor terjedt el az az öltözet, amelyhez tartozott! A török viselet hatására a XVI. században vált általánossá a domány, mente, nadrág divatja, amely kisebb-nagyobb változásokkal mintegy háromszáz évig uralkodó maradt. A dolmány testreszabott, derékig szűk, onnan lefelé bővülő, hosszú ujjú, álló gallérú, elején sűrűn gombolt ruhadarab. Ujja vége gyakran a kézfejre ráboruló ún. leppentőben végződik. Kezdetben féllábszárig, a XVIII. században térden felül ér, később tovább rövidül 33 . A főurak értékes anyagból készült, selyem- vagy fémszálhímzéses dományait gazdag zsinórozással díszítették. 1708-ban Rákóczi fejedelem a táborában levő hadfiak dolmányait megkurtíttatta, s elejét rézsútosan, ún. csákóra vágta. 34 A XVIII. század végén a dolmány virágos hímzése kiszorul, sűrű zsinórozása válik divattá, melyet a katonai öltözékből vettek át. A mente kissé bővebb a dománynál és valamivel hosszabb felsőruházat. Vállára nagy kerek gallér borul, ujja félhosszú, de lehet ujjatlan is. A kardmarkolat számára oldalt hasítékot vágtak ki, mivel a kard a dolmány fölé csatolt övön lógott. Hossza egyre rövidül, a XVI-XVII. században nem ritka a földig érő köpeny szerű mente, a legrövidebb a XIX. század közepén. A nadrág szűk, először díszítetlen, mert a hosszú mente eltakarja, később oldalvarrását zsinórozzák, és elöl a combján is hímezik. Az öltözet kiegészítői voltak: az öv, mentekötő, a kard tokkal, süvegdísz vagy forgó. A mentét eleinte inkább a zsinórozásával megegyező fémszálas zsinórral fogták össze, a pompakedvelő arisztokraták azonban jobban kedvelték az aranyozott ezüstből készült, 523
