Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 15. (1981) (Szombathely, 1988)

Gyógyszerésztörténet - Szigetváry Ferenc: Különböző tulajdonviszonyú patikák kialakulása Vas megyében a XVI–XVII. században III.

patikáról kerekített írásművére. A másik szakmai cikk Orienttől ered, fiatalkori, a zsurnalisztika elkapkodottságának bélyegét magán viselő írás. A patika nevét is - hibásan - „Arany kürt"-nek írja, romantikus az a feltételezése is, hogy a bútorzatot a jezsuiták a kertjükben előforduló mindenféle gyümölcsfából faragták stb. Kétségtelenül legnagyobb jelentősége Nékám L.-né írásainak van. Említett szerző műveivel a gyógyszerészet története iránti érdeklődést - laikus körökben is - elképzelhetetlen mértékben növelte, melyet bizonyít a „Régi Magyar Patikák" számtalan, többnyelvű kiadása. Mindezekért - joggal - nagy elismerés illeti. Azonban közel ekkora a felelőssége is, épp könyve népszerűsége következtében : sajnos, sok a téves adata, következtetése ; gyógyszerészi szakismeretek hiányában tévesen nyúl gyógyszernevek értelmezéséhez, indikációk kritikájához. „A kőszegi patika" с művében közel azonos tévedések vannak : kritikátlanul átveszi Bencze J. közlését a „novei, a goriziai rendháztól kapott olasz ónmázas fajanszedények" kérdésében. Ez a négy darab Bencze J. tulajdonát képező edény sohasem volt Kőszegen, ugyanis azokat apám, Szigetváry Zoltán gyógyszerész hozta 1917-ben Olaszországból. Tőle vette meg Bencze az 50-es években - feltételezem, hogy eredetüket ismerte. A jelenleg a Soproni Patikamúzeumban látható habán hordócska sem lehetett a jezsuiták patikájában, korábbi ennél, nem is szerepel a leltárban egy sem. Az 1678. évi németújvári Batthyány patikaleltárban viszont vannak (2 db), valószínűbb tehát, hogy innét került a kőszegi múzeumba, Sopronba jutásának körülményei már ismertek. A kőszegi patika „árverését intéző királyi politikai biztos" Vas vármegye viceispánja is volt egyben, de ő nem az árverést intézte 1773. februárban - ez egyébként 1775. februárban volt - hanem az 1773. novemberében felvett leltárt hitelesítette a Kamara és a püspökség által kiküldött biztosokkal együtt. Hibás a Magyar Iparművészet 191 l-es évfolyama idevágó cikke, ugyanis S válla nem a földszintet magasította meg, hanem a kapuszín boltozatát (ide került az officina) és a fedélszék alatti falat - ezért látszik az épület emeletesnek az utca felől -, hogy a drogszárító padlásnak nagyobb helye legyen. Az officina mennyezetének boltozatélei nem voltak stukkóval szegettek, mert a rekonstrukciókor 1978-ban szekkó falkép került elő, amelyet csak a Svalla-féle magasítás után festhettek rá. Svalla „Arany Egyszarvú" nevet adott a patikának, a közölt „Első Szt. István vértanú" cím esetleg a kamarai kezelés idején lehetett 1773. november és 1775. február között. Az „Arany Egyszarvú" nevet 1842-ben már az államosításig használt „Magyar Király" elnevezés követte. A jezsuita bútor készítésének idejét - a hivatkozott cikkekkel ellentétben - az 1736. és 1743. közti időben tartom reálisnak említett megfontolások alapján. JEGYZETEK 1. Orient Gy. : Gyógyszerészi Közlöny 1895. 728. p. Baradlay-Bársony : A Magyarországi Gyógyszerészet története I. köt. Bp. 1930. Abay-Nemes Gy.-től 90. fejezet. 212. p. 2. Magyar Iparművészet. 1910. 35. p. Magyar Iparművészet. 1911. 37-251. p. Voit P.: Tanulmányok Bp. múltjából. VII. köt. Bp. 1939. Voit P.: Régi magyar otthonok. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Bp. 1943. 196., 199., 229. PNékám L.-né: A kőszegi patika. Bp. 1965. Nékám L.-né: Régi magyar patikák. Bp. 1971. , Czagány I. : Magyarország barokk patikái. Communicationes de História Artis Medicináé. Supplementum. 9-10. Bp. 1977. 91. p. 475