Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 15. (1981) (Szombathely, 1988)

Helytörténet - Zsiga Tibor: A nyugat-magyarországi fegyveres felkelés és Vas megye 1921

Sopronba érkezett, ahol a kormánybiztossal és az antant tábornoki bizottsággal tárgyalt. Mivel ebben a térségben ekkor még a felkelők jelentős tevékenységet nem fejtettek ki, a rövid tárgyalások után másnap Szombathelyre utazott. Gebhardt Pál százados - pénzügyi titkár - Szombathelyen toborzott 78 fővel bevonult Sopronba és közvetlenül az Ostenburg-zászlóalj alárendeltségébe került. Érdekességként merül fel az a körülmény, hogy a szombathelyi felkelők Sopronba mennek, amikor Vas megyében is lehetőségük lett volna a felkelésben való részvételre. Ennek okát abban találjuk, hogy ekkor még a felkelésben résztvevő erők együtt vannak, de erőiket egy esetleges királypuccshoz gyűjtik, összpontosítják. Ostenburg „karlista" volt. Gebhardt szintén. A szombathelyi egység kezdetben csak kisebb éjszakai rajtaütéseket hajtott végre Sopron környékén az „A" zónában, amivel nyugtalanította a megszálló osztrák csendőrséget. Jelentős harci sikerük a szeptember 8-i ágfalvai csatában volt, ahol a felkelők zömét szombathelyiek alkották. Szeptember 30-án más csoportokkal megerősítve állandó megszállásra Nagymartonba vonultak. A „Lajtabánság" kikiáltása után Gebhardt Pál parancsnoksága alatt az V. Felkelőhadsereg részét képezték. IV. Károly október 20-i visszaérkezésekor többen Sopronba mentek, és belőlük alakult a királyi testőrszázad. A király második visszatérési kísérletének meghiúsulásával, közülük több személyt letartóztattak, eljárás alá vontak.

31 Bánffy külügyminiszternek az antant képviselői jegyzéket adtak át, amelyben sajnálkozással vették tudomásul a Nyugat-Magyarországon történteket. Felrótták a kormánynak, hogy elnéző magatartást tanúsított Friedrich István irredenta mozgalmával szemben. Reményüket fejezték ki, hogy a kormány megtesz mindent a békeszerződés teljesítéséért. A jegyzékből kitűnik : az antant nem adott kötelező érvényű ultimátumot. Nem voltak tisztában a helyzettel, mert a kezdeti eredményeket nem lehet Friedrich szervezésének tulajdonítani, hanem Prónay Nagyszentmihályon állomásozó csoportjának.' A magyar kormány udvariasan választ adott a jegyzékre, elhárítva magától a felelősséget. Kifejezte azt az óhaját, mely szerint Ausztriával hajlandó kidolgozni az új terveket. Tehát a békeszerződést nem akarta végrehajtani, hanem új terveket kívánt.

32 Szeptember 4. (vasárnap) Délután 2 órakor Bethlen miniszterelnök Sigray kormánybiztos kíséretében Szombathelyen a vármegyeházára érkezett. Megelőző nap utasítást adott, hogy ott jelenjen meg Guilleaume Árpád tábornok a szombathelyi katonai körletparancsnok is a nyugatmagyarországi területek térképével. Bethlen az előző napi antantjegyzék birtokában, amely nem tartalmazott ultimátumot, az új helyzet értékeléséhez kezdett. Úgy értékelte, lehetőség van a trianoni szerződésben foglaltaktól eltérő határ kialakításra. Kifejtett véleménye szerint mód van az új helyzetben arra, hogy az „A" vonaltól nyugatra eső területeken állapodjanak meg a magyar szervek az osztrákokkal a végleges határban. A leendő határ megvonását szerinte Vas megyében Tarcsa-Felsőőr-Pusztaszentmihály-Rábakeresztúr helyiségek bennfoglalásával kell indítványozni. Megjegyzendő itt: Bethlen ugyan fellépett a felkelőkkel szemben, de a helyzet fordulatával - az antant elnéző magatartása miatt - ki akarta sajátítani azt a területet is, amit a felkelők vettek birtokba a harcok során. Hisz az elképzelt új határ részben a felkelők fennhatósága alatt álló területeken húzódott volna. Erre úgy is tekintett, mint a magyar kormány fennhatósága alatt lévő területre. Ezt az értelmezését a nemzetgyűlés szeptember 24-i ülésén a következőképpen fogalmazta meg: a felkelők által megszállt területről a magyar kormány karhatalma ugyan kivonult, de az átadási jegyzőkönyv nincs aláírva, ezért azt Magyarország részének kell tekinteni. A magyar hatóságok a kialakult új helyzetre úgy tekintettek, mint az évek óta folyó vita békés megoldásának lehetőségére. Ezt egyrészt abból vonták le, hogy az antant ugyan kérte a terület átadását, de kötelező érvényű 428