Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 15. (1981) (Szombathely, 1988)
Helytörténet - Zsiga Tibor: A nyugat-magyarországi fegyveres felkelés és Vas megye 1921
A 7. számú 480 fős osztag Fiedbergből indult Vycihl parancsnoksága alatt Pinkafőnél akarta átlépni a határt, de erős ellenállásba ütközött. A bevonulást Kúti László 50 fős csapatával akadályozta meg. A harcokban részt vett a Nagyszentmihályon tartózkodó csendőrök egy járőre is, mert „későn kapott parancsot a visszavonulásra" így „belekeveredett" a harcokba. Az összecsapásban az osztrákoknak két halottjuk és hét sebesültjük volt, míg a felkelőknek öt sebesültjük lett. Ez az osztag nem jutott át a határon. Az események után a felkelők visszavonultak. A 8. számú osztag Hartberből indult 160 fővel Pinksa parancsnokság alatt, hogy Alhónál átlépje a magyar határt. Az Alhóba bevezető utat Kass László (Héjjas különítményes) szállta meg 40 fős csoportjával és egy géppuskával. A bevonulókat tűzzel fogadták, ezért nem tudtak átjutni a határon. A felkelők az akció végrehajtása után visszavonultak Nagyszentmihály térségébe. Ezekben a harcokban részt vett Erdődy Tamásné grófnő is, aki megsebesült. A 9. számú osztag Burcóhegynél lépte át a határt Schuman vezetésével, mintegy 120 fő. A határt átlépőket Somogyi-Köllő László mintegy 70 fős csapatával megtámadta. A felkelők csapata főként székelyekből állt. Az első összecsapás után a felkelő csoport visszavonult Pusztaszentmihály irányába, a bevonuló osztag pedig tovább folytatta útját és elérte Szenteleket. A 10. sz. osztag Dinnel vezetésével Fürstenfeldbol Zünichnlva Király falán át elérte Rábakereszturt. A 10. sz. osztag Lang parancsnoksága alatt mintegy 200 fővel Fehringből kiindulva Gyanafalván át zavartalanul jutott el napi céljáig, Nagyfalváig. Délre pedig Vasdobrára. Az osztrák csendőrök és vámőrök bevonulásával még a területen lévő magyar csendőrök az „A" vonalig vonultak vissza, az az I. Országos Csendőrtartalék (Prónay) zászlóalj. A Vas megye déli részén lévő őrsök pedig Rábafüzesre csoportosultak. 1921. augusztus 28-án 13-14 óra között közvetlenül az „A" vonal Vas megyei védőszakasza mögött - amely Szabadbárándtól Szentgotthárdig húzódott - 870 fő csendőr volt Sztenszky csendőralezredes vezetése alatt. 15 Ugyanezen a napon (augusztus 28-án) délelőtt ülésezett a minisztertanács, amelyen Bánffy külügyminiszter bejelentette az osztrák parlament külügyi bizottságának augusztus 27-i döntését, mely szerint a magyar kormány javaslatáról csak a nekik ítélt területek teljes átadása után hajlandók tárgyalni. Tehát nincs semmilyen engedmény addig, amíg át nem veszik a területeket. A magyar minisztertanács úgy döntött, hogy felfüggeszti az „A" vonaltól keletre eső területek kiürítését. Az erre vonatkozó távirati utasítás - az előzetes iránymutatások szerint - 12.30-kor érkezett meg a szombathelyi katonai körletparancsnokságra. Miután a katonai körletparancsnok kiadta intézkedéseit, Sigray kormánybiztoson keresztül is megérkezett a felfüggesztésre vonatkozó utasítás. A vámőrség már ezen a napon elérte az új határvonalat - a trianoni határt - ezért a kormánybiztos rendelkezett arról, hogy ismét vonuljanak vissza az „A" vonalig. Az eseményekkel érintett németújvári főszolgabírói hivatal Körmendre, a feslőőri pedig Szombathelyre költözött. A nyugat-magyarországi területek átvételében az első napon Vas megye középső térségét kivéve - amely északon a Pinka völgyétől, délen pedig Szentelek térségéig terjedt - az osztrák csendőrök, vámőrök az „A" vonalig előre nyomultak. Mosón és Sopron megyékben a felkelők fellépését az egymás közötti ellentét meghiúsította, amely főleg Friedrich és Héjjas csapatai között fejeződött ki. Az ellentétek politikai okokból szabadkirályválasztók és karlisták ellentétéből fakadtak, ami akcióképtelenségbe torkollott. Ezért ezen a napon Friedrich István új térségben próbálkozott szervezéssel, mégpedig Sárváron. Itt nagy számban voltak az ország megszállt területéről, főleg Erdélyből menekültek. Lingauer és Friedrich itt hívott össze több ezer főt számláló nagygyűlést. 419
