Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 15. (1981) (Szombathely, 1988)

Helytörténet - Bariska István: A kőszegi evangélikus templom

kőszegi őrségváltása. Az első protestáns kőszegi városbíró ekkor, 1551-ben „a keresztyén egyház és a szent házasság ellen" elkövetett bűnben marasztalta el az egyik per vétkes főszereplőjét.

2 Tény, hogy a reformáció hajnala Magyarországon szinte egybeesett a középkori magyar államiság alkonyával, a törökveszély kiteljesdésével. Kőszeg esetében pedig egy speciális történeti körülménnyel is számolni kell, hiszen 1491 óta zálogjogon az osztrák főhercegi javak részét képezte. Mint ilyen tehát magánjogi szempontból Alsó-Ausztriához tartozott egészen 1648-ig, a westfáliai békekötésig. Az 149l-es pozsonyi szerződés érvénye azonban nem terjedt ki a győri egyházmegye jogaira.

3 Ugyanakkor siettette a kőszegi reformáció kiteljesedését, hogy a kőszegi uradalom élére került osztrák földbirtokos családok (a Weispriach-Teufel rokonság, a törökverő Jurisics Miklós unokaöccse, neuhoíi Jurisics és veje, Schönaich báró), valamint az őket követő magyar főurak (a Choron-Nádasdy család, majd a Széchy család), legalábbis Széchy Dénesnek nem sokkal 1637 előtt bekövetkezett rekatolizálásáig a reformáció hívei voltak. De kiváltképp nagy hatással volt Kőszegre a Batthyányiaknak és Nádasdyaknak, akik a nyugat-magyarországi reformáció legnagyobb patrónusai lettek, akiknek uradalmai három oldalról is védőszárnyként vették körül Kőszeget. De aligha kell hangsúlyozni Sopron, Sárvár, Csepreg és Rohonc óriási szerepét a kőszegi gyülekezetek történetében.

4 Az igehirdetésben, iskoláztatásban és könyvnyomtatásban anyanyelven megszólaló protestantizmus a városban és környékén ekkor magyarokat, németajkúakat és horvátokat talált. Közülük a magyar és német választó polgárságnak sikerült külön-külön gyülekezetet alkotni, jóllehet éppen Kőszegen maradtak fenn annak nyomai, hogy Hans Weispriach báró 1568-ban Stephan Consult, a horvát bibliafordítót és Anton Dalmata lelkészt Regensburgból Nyugat-Magyarországra hozatta a horvát reformációt erősítendő.

5 Kőszeg ekkor magyar többségű volt, a városi kancelláriában a német nyelv használatát azonban a másfél évszázadik kormányzó alsó-ausztriai kormányhatóságok tették kötelezővé. A kőszegi magyar és német gyülekezet 1569-1572 között különült el véglegesen egymástól s élte felekezeti életét így egészen az 1782-es egyesülésig. 1572-ben vált meg Kőszegtől a város első magyar protestáns lelkésze Semlyén (Somlyói) Simon, aki az 1550-es évek első felében érkezett a városba. De ugyanebben az évben halt meg az első német lelkész is, a protestáns hitre tért egykori katolikus plébános, Michael Altz, aki áttérésével sok hívőt szerzett új egyházának. Róla mind a mai napig úgy tudtuk, hogy 1554-ben elhagyta Kőszeget.

6 1572-től éppen száz esztendeig, az ellenreformáció felülkerekedéséig a patrónusi jogokat gyakorló magyar és német választó polgárság külön magyar és német lelkészt, magyar és német tanítót választhatott. így többek között a tübingeni Hartlieb György német lelkészt, borostyánkoszorús költőt (1610-1612), a Wittenbergben tanult Sármelléki Nagy Benedek kőszegi magyar rektort (1606-1615), aki Zvonarics Imre csepregi esperessel együtt írta az érsekkancellárral vitába szálló „Pázmány Péter pironsági" с munkájukat. Később a kőszegi evangélikus egyházkerület és a városi gyülekezetek által közösen fenntartott kisgimnazium első rektora volt 1653-61 között Ensel János, akit Vitnyédi István taníttatott Wittenbergben. De ennek a latin iskolának tanítójaként kezdte kőszegi pályafutását Szenei Fekete István, az önmagával és egyházával is szembeforduló kerületi szuperintendens. Az új kőszegi kisgimnazium mellett működött 1651-1664 között Wechelius András nyomdája is.

7 A két gyülekezet az első hetven esztendőben együtt használta a belvárosi, egykor katolikus Szent Jakab-templomot, mígnem 1615-1618 között a magyar hittestvérek számára külön templomot emeltek (a mai Szent Imre-templom). Ez volt az első eset, 378