Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 15. (1981) (Szombathely, 1988)

Néprajz - Nagy Zoltán: Délnyugat-Dunántúl fazekassága. Állandó kiállítás a szentgotthárdi Helytörténeti és Nemzetiségi Múzeumban

Németújvár 1720, Sárvár 1799. Egy másik adat arra világít rá, hogy 1817-ben melyek voltak azok a céhes helyek a megyében, ahol vidéki bejáró mesterek is dolgoztak így: Varrón helyi 5, vidéki 2, Vörösváron helyi 15, vidéki 28, Pinkafőn helyi 7, vidéki 11, Borostyánkőn helyi 5, vidéki 7, Németújváron helyi 4, vidéki 30, Szentgotthárdon pedig 3 helyi és 5 vidéki mester tevékenykedett. A XIX. század közepéről a Veleméri-völgyet illetően céhemlékekről is van tudomásunk. 1857-ből ismerünk egy szabadulólevelet, azon lévő pecsét körirata „Szentgyörgyvölgyi Fazokas Céh", illetve 1868 évszámot viselt a „Veleméri és Gödörházi Fazekas Céh Ládája".

21 E céhes kereteken belüli tevékenység azonban rövid életű volt csupán, Kós Károly már csak a hagyományok által megőrzött emlékeit tudta összegyűjteni.

22 Josef Kenedics 1785-ben készített Vas megyei térképlapjáról

23 leolvashatjuk a patakvölgyben elhelyezkedő gerencsérfalvakat:

24 Magyarszombatfát, Velemért, Szomorócot, Kisszerdahelyt, Gerőházát, régebbi nevén Gerencsért, Alsójánosfát és a Zala megyei Szentgyörgy völgyet. Vilko Novak tanulmánya (A Murántúl fazekassága)

25 nyomán szerkesztett térképünkön feltüntetjük a tárgyalt központtal megegyező terület, a Murántúl fazekasfalvait is. Kós Károly nyomán külön rendszerbe foglalva mutatjuk be az általa leírt edénytípusokat

26

, összevetve azokat Kresz Mária tipológiai rendszerével, a „magyar népi kerámia országos formakincsével".

27 Ebben a teremben kapott helyet a tárgyformálás archaizmusával és a máznak, mint egyszerű díszítőeljárásnak térhódításával foglalkozó kiállítási egység is

28

. Az itt található népi kerámia nemcsak avval tűnik ki a többi stílusegységből, hogy formakincse gazdag, hanem más készítőmúhelyekben nem ismert egyedi megoldások is jellemzik. „E tárgyak a középkori egyszerűség szintjét őtizték meg. Nem a díszítettség adja meg művészi értéküket, hanem a fejlett formaérzék, az edények nemes vonala, a részletek kidolgozásának finomságai."

29 A kívül-belül mázatlan edények közül a Felső-Őrség falvaiban (JobZ>űgyí"-Jabling, Péíer/a-Grosspetersdorf, Szentmihályi-St. Michael) készültek az ún. szentmihályi korsók. Fényes Elek erről így ír: „A jobbágyi lakosok hegyeikben található kékes homokkal vegyített agyagból igen erős korsókat és más edényeket égetnek, s ezeket távoli vidékre elhordják." E portéka közkedveltségéről a múzeumokban őrzött darabokon kívül 18. századi levéltári adatok adnak bizonyságot.

30 így például Nicken meghalt Tánczos Ferenc javai között 1754-ben 5 db Szentmihálli korsói írtak össze, összesen 20 x értékben. Taródfai Szmodics Mihály hagyatékában 1750-ben 2, míg a nagybarkóci Cseh István házastársa halálakor felvett inventáriumban 1754-ben 12 darab szerepelt. Hasonló érdeklődésre tarthat számot az a szintén máz nélküli tejesfazék

31 (köcsög), melynek nyakán három bekarcolt kereszt

32 biztosította a rontás elhárítását, a tejhaszon védelmét. Korábban nagy területen készítettek fekete edényeket. Egyik ma is jól ismert központja Kebele (Kobilje), de a századforduló körül Magyarszombatfán is égettek a bemutatott tárgyakhoz hasonlókat.

33 A mediterrán hagyományok továbbélésének szép példája az ún. „kétszájú bugyiga", mely bőrtömlőre visszavezethető alakjával a szlovén lakosságú Felsőszölnökön a magyar edényként ismert „bugyigakorsót" helyettesítette.

32 Az ünnepi rendeltetésű edényeken korábban, a köznapiakon viszonylag későn és csak fokozatosan tért hódítva jelenik meg a máz. Vasporos sárga, rézoxidos zöld és mangánbarna változatait öntőfölddel (engób) vagy anélkül alkalmazták. A máz alatt gyakran nagy múltú díszítőeljárások konzerválódnak. Jól példázza ezt az a zöldmázas „csöveskorsó"

35 (kiöntőcsöves edény), mely a belé karcolt évszám szerint 1867-ben készült, s oldalfalán a máz alatt jól látható, kézzel kitapintható „kifogatása"

36 a kor később is továbbélő hagyományait tükrözi. E technikai fogás elsősorban mázatlan fazekakon figyelhető meg, s néhány gömöri példától eltekintve

37 központunk egyik sajátosságának tekinthető. „Aki ki tudta fogatni a fazekat, az elismert fazekas volt. Csak jó kékes agyagból készített fazekat, tejesfazekat, bugyogat, lehetett kifogatni. Kifogatni 330