Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 15. (1981) (Szombathely, 1988)

Természettudomány - Horváth Ernő: Az ökológiai szemlélet fontossága a környezetvédelemben

mákat, mellyel csak akadályozzák az ökonómiai célok gyors megvalósulását. Az utóbbi célok érdekében sokszor elbagatellizálják a problémákat, megszépítik a képet, melyért - ha élni akarunk - előbb-utóbb nagy árat fogunk fizetni. Egyébként a döntéshozóknak tudniok kellene, hogy a szakemberek kirekesztése, meg nem hallgatása, vagy éppen elhallgattatása a problémákat nem szünteti meg, sőt még fokozza, még költségesebbé, még drágábbá teszi a későbbi megoldásokat. A kutatások mellett fontos feladatunk tehát a figyelmet felhívni ezekre a káros jelenségekre. És most engedjék meg, hogy egy példával illusztráljam a fentiekben elmondottakat. Az utóbbi időben nálunk is településkörnyezet-rendezés, árvízvédelem, valamint talajmeliorációs munkákkal kapcsolatos belvízrendezés címén nagy ütemben folynak kisebb, látszólag jelentéktelennek tűnő patakjaink szabályozásai. A munkák a nagy anyagi ráfordítás ellenére nem mindig érik el azt a kedvező hatást, melyet tervezőik elképzeltek. Ez gyakran annak a következménye, hogy úgy a tervezés, mint a kivitelezés munkái erősen mechanikus, technicista szemléletűek. Bennük az ökológiai és a dialektikus szemléletnek a legcsekélyebb jelét sem tudjuk felfedezni. Gyakori eset, hogy e miatt a környezetben helyrehozhatatlan károk keletkeznek. Mi is történik tulajdonképpen? A tervezőasztalon vonalzóval meghúzzák a meder irányát, szabályosra megrajzolják a meder keresztmetszetét, egyenletesre az esésszögét, kikövetkeztetik a partját stb., vagyis a természet által évezredek folyamán kialakított élő vízfolyásból egy holt csatornát terveznek, mely előbb-utóbb feliszapolódik, majd szennycsatornává válik. A kivitelezésnél - mivel a terven sem szerepelnek a fák és a cserjék - minden fát és cserjét kivágnak, hogy a gépekkel kényelmesen dolgozhassanak. Majd nekiállnak a földmunkáknak és termelik ki a földet anélkül, hogy figyelembe vennék a táj geológiai és földrajzi adottságait, élővilágát, tájképi jellegét, melyek eddig a patak minden tulajdonságát meghatározták (vízzáróréteg, folyásirány, lejtésszög, árterület, élővilág, tájkép stb.), s melyekre a patak minden részletében visszahatott. Azt is mondják, hogy a patak feliszapolódott, ezért medrét kimélyítik. Mindebből a rideg, mechanikus szemléletből jelentős károk és szinte megoldhatatlan problémák származnak. Mik ezek? Tudjuk, hogy vízfolyásaink évezredek, sőt a nagyobbak évmilliók során alakultak ki és váltak olyanokká, amilyeneknek ma ismerjük őket. Ebből következik, hogy megjelenésük és jellegük a tájjal szoros kapcsolatban és egyensúlyi állapotban van. Ez azt jelenti, hogy a patak vízgyűjtő területének talajvízrendszere is a vízfolyással szoros összefüggésben van. Ezért minden oktalan és a környezeti tulajdonságokat figyelmen kívül hagyó beavatkozás az egész táj vízgazdálkodását és ezen keresztül élővilágát és mezőgazdasági kultúráját is veszélyezteti. A patak vize egy vízzáró rétegen folyik, melynek esése sem egyenletes. Ezért természetes csurgók, csobogók alakulnak ki rajta. Az ilyen vízzárót átvágva vagy a patak vize elapad, vagy általa megnyílik az alatta lévő talajvíz mező, Inely ezáltal elveszítheti vízkészletét. Erre sok példa van Vas megyében. Tíznél több az olyan falvaink száma, ahol a jelentéktelennek látszó kis patakok szabályozása következtében a falu kútjaiból a víz egyik napról a másikra elapadt. Ma ezekre a helyekre úgy szállítják a vizet, vagy drága pénzen fúrt kutakkal kell új vízszerzési lehetőséget teremteni. A csobogók megszűnése, vagyis az egyenletes esésű meder kialakulása következtében a víz öntisztulását és élővilágát segítő, éltető oxigén utánpótlása is megszűnik. Ez a víz teljes élővilágára kedvezőtlen hatású és hozzájárul a víz algásodásához, majd megromlásához. Ugyanakkor a megszűnő kis természetes gátak hiányában a víz gyorsan leszalad, csak rövid ideig marad a tájban és csak sekély vízzel a posványosodó meder marad vissza. Mindezzel a csendesvizű kis öblök is megszűnnek, ahol a vízben élő 114