Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 13-14. (1979-1980) (Szombathely, 1984)

Természettudomány - Horvátovich Sándor: Vas megyei vörösherésekben élő futóbogarak (Coleoptera. Carabidae) faunisztikai vizsgálata

19. A. communis Panz. 47. A. signatus Panz. 20. A. oonstilaris Duft. 48. Harpalus aeneus F. 21. A. cuirta Dej. 49. H. anxius Duft. 22. A. equestiris Duft. 50. H. atratus Latr. 23. A. eurynota Panz. 51. ¥• azureus F. 24. A. familiáris Duft. 52. U. cupreus Dej. 25. À. montivaga Sturm 53. H. dimddiatus Rossi 26. A. simdlata Gyll. 54. H. distinguendus Duft. 27. Pterostichus coerulescens L. 5Í. H. grdseus Panz. 28. P. cupreus L. 56. H. pubescens O. F. Müll. 29. P. inaequalis Mrsh. 57. H. puncticollis Payk. 30. P. macer Mrsih. 58. Й. rubripes Duft. 31. P. melas Creutz. 59. H. rufitarsis Duft. 32. P. ovoideus Sturm 60. H. rupicola Sturm зЗ. P. sericeus Fisch.-W. 61. H. signatácornis Duft. 34. P. vulgaris L. 62. H. tardus Panz. 35. Abax ater Vill. 63. Acupalpus interstitialis Rtt. 36. A. paraHelus Duft. 64. A. meridianus L. 37. Agonum dorsale Pont. 65. Zabrus tenebrioddes Goeze 38. A. varsutum Gyll. 66. Lebia ohlorocephala Hoffm. 39. Olisthopus rotundatus Payk. 67. Demetrias atrdcapillus L. 40. Stomis pumicatus Panz. 68. Microlestes maurus Sturm 41. Cälathus fuscipes Goezie 69. Drypta dentata Rossi 42. C. melanocephalus L. 70. Aptinus bombarda 111. 43. Doliehus halensis Schall. 71. Brachynus crepitans L. 44. Badister bipustulatus F. 72. В. explodens Duft. 45. Chlaienius niitiidulus Schrank 73. В. ganglbaueri Apfib. 46. Anisodactylus binotatus F. A listában néhány országosan nagyon ritka faj szerepel: Bembidion obtusum Sérv., Amara, ounta Dej., A. equestris Duft., A. montivaga Sturm, Harpalus cupreus Dej. Van két, eddig nagyon ritkának tant ott faj (Pterostidhus inaequalis Mrsh. es Acupalpus mterstiitialis Rtt.), melyeikről csak az utóbbi évek kutatásai bizonyították be, hogy szinte minden nagyüzemi mezőgazdasági tábla talajában előfordulnak, jóllehet példányszámuk sosem magas, nem domináns. Több olyan faj került elő, amelyeket eddig úgyszólván ikdzárólag erdei biotópokból ismertünk (Csáki 1946, Révy 1943, Harvatovioh et аШ. 1973): Pterostiohus ovoideus Sturm, Abax ater Vili., A. parallelus Duft., Olisthopus rotundatus Payk., Harpalus atratus Latr. és Aptinus bombarda 111. Ugyancsak több magas páratartalmat, lápokat, mocsaras-vizenyős talajt kedvelő fajt fogtak a talajcsapdák: Garabus granulatus L., Leistus ferruginous L., Notiophilus palustris Duft., N. pusillus Waijerh., Lorioera ooerulescens L., Ohlaendus nitidulus Schrank, Demetrias atricapillus L. és Drypta dentata Rossi. A most felsorolt un. szánezőelemdk ellenére a domináns fajok a szántóföldeken szokásosakból kerültek ki (Horvatovich—Szarukén, kézirat): Pterostidhus cupreus L., Agonum dorsale Pont. és Harpalus pubescens О. F. Müll. A kifejezetten szárazságkedivelő Anisodactylus signatus Panz. példányszáma az egyéb mezőgazdasága területeken szokásosénál jóval alacsonyabb volt. Ez a vöröshere táblákban lévő viszonylag magas páraitaitalomimal magyarázható, mert ennek a fajnak az egyedei a magas páratairtalmat nem kedvelik. 60