Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 13-14. (1979-1980) (Szombathely, 1984)

Gyógyszerésztörténet - Szigetváry Ferenc: Különböző tulajdonviszonyú patikák kialakulása Vas megyében a XVI–XVIII. században. II.

hoz erősítve vastag palló fut végig keresztiben a helyiségen, élében bevágások, ezekbe illesztették a hosszúnyelű ónozott réz tapaszfőző kanalakat. A gerenda másik oldalán polc van felerősítve, amelyen a szükséges edények, eszközök állot­tak. A laboratóriumi munkaasztalt az idők folyamán átalakátottáik, szekrényré­szén ma tolóajtók vannak. A kontuzórium (törőkarara) berendezéséből megvan az eredeti tuskon álló két daraib bronzmozsár törővel, a barokkos, ívelt lábú, erős tölgyfa asztal a vas­tag vörösmáirvány lappal. Nagyméretű kömozsar és rosták, sziták egészítik ki a felszerelést. (Ld. 12. kép) Az aquarium-ból, a pince nedves volta miatt, — állvány ill. egyéb bútorzat nem maradt : csak egy, a boltozatról vaskampókkal függesztett polc, amelyre va­lószínűleg a rágcsáló kártevők elől helyezték fel a nem üvegben tartott pincei anyagokat. A drogpadlás felszereléséből csak egy puhafa, mogyoróvessző abroncsos hordó maradt meg, néhány bádog drogtároló dobozzal és egy drogvágóval. A nö­vényi részek szárítására használt poücozat faanyagát — miután a XIX. század második felétől a drogokat már a nagykereskedelemiből szerezték be —, mint fe­leslegest, másra használhatták fel. Munkaeszközök Az egyes helyiségek leírásakor említettem néhány munkaeszközt, most — felsOTolásszerűen — rögzíteném a többi, a „Fekete Szerecseny" patika XVIII. századi eredetű felszerelési tárgyát is. Az egyik legfontosabb patikai művelet a mérés. Néhány, különböző nagysá­gú kézimérlege maradt meg a patikának, köztük nagyobb méretű is, amelyet fel­függesztve táramérlegként használtak. A súlyok közül néhány csonkagúla alakú, font rendszerű és a mai grammos súlyok elődjei, különféle alakú, 'kisebb egysé­gek (skrupulus és obulus) élték túl a gramm súlyrendszerre való áttérést. 60 Az aprítás, porítás eszközeiből a már említett mozsárpáron felül egy kő-, egy kis vörösmiárvány és szerpentinkő mozsarak vannak meg, több réz és vas pilu­lamozsárral egyetemben. Ide tartoznak még a különböző nagyságú sziták, a bőr­rel bevont sziták a közéjük fogott szitával a mai doboz-sziták elődei. Főzési célokat szolgáltak a vörösrézből készült, belül ónozott üstök, hosszú­nyelű, tapaszfőző kanalak. Ugyancsak főztek az égetett agyagból készült népi kerámiáikban is, hasonló anyagiból készült a zománcos szűrőtál. A XVIII. századiban nagy szerepük volt a laboratóriumiban az olvasztótége­lyeknek, amelyekben az olvasztás, calainálás, ömlesztés, üvegesítés történt. Eb­ből is maradt néhány. A hő segítségével végzett munlkafolyamatok legjelentő­sebbje a desztillálás. Több kisebb-nagyobb retorta, előtét csövek szolgálták ezt a célt, de van két kb. 40-cm-es üvegből házilag készített csöves hűtő, melynek tö­kéletesebb formáját Karl Friedrich Mohr írja le, de amely mégis Liebig hűtő néven van ma is használatban. 400

Next

/
Thumbnails
Contents