Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 13-14. (1979-1980) (Szombathely, 1984)

Gyógyszerésztörténet - Szigetváry Ferenc: Különböző tulajdonviszonyú patikák kialakulása Vas megyében a XVI–XVIII. században. II.

kivehető a fa erezete. Előadottak alapján egyértelműen magyar hutáiban készülhettek a XVIII. századiban. Minekutána az üvegiművesség „néma művészet", nincs mesterjel, gyártó műhely megjelölés, származási helyüket csak találgatni lehetne. Sajnos az üvegeken szignálásnak már nyoma sincsen. Ennek oka kettős : eredetileg festett kartusuk volt (ezt bizonyítja a porok tárolására használt és megmaradt nélhány urna alakú, lekötős szájú üveg. amelyeken még olvasható a felirat), a sima üvegfelületen az olajfesték nem tapad jól, ütésre pattogzik, mosásnál — különösen mosószerrel — a víz a festék alá hatol és attól válik le. Másrészt a máig fennmaradt üvegeket a későbbi korokiban tovább használták raktári üvegként, a korábbi lepattogzott szignálás zavaró volt, ezért azt eltávolították, már csak biztonsági okokból is. A szilárd állományú szerek tartására szolgáló kisebb, urna alakú, lekötözött szájú üvegeikből is maradt néhány. Ezeken olvasható még jól a felirat, piros iniciálé és fekete anitiqua betűk, ennek alapján a szignálás keletkezési idejét pontosan meg tudjuk állapítani : melyik diszpenzatórium vagy farmakopöa használta először ebben a formában a gyógyszernevet. Készítésük ideje — a primitívebb, elszínezettehb üveg-hanyag tanúsága szerint — a XVII. század végére tehető, amelyet alátámaszt — esetenkdnt — a felirat is. (Ld. 9. kép) A kerámia tégelyek szintén több méretben maradtak meg, alakjuk egyöntetűen cdllndrikus, felül kihajló peremimel a pergamennel történő lekötés zsinegjének tartására. Anyagúik világos, iszapolt agyag, kívül-belül fehér ónrnázzal bevonva. Kartusuk kétféle: dúsabb és egyszerűbb kobalttal festett keretdíszítés a hosszúkás, a felirat részére üresen hagyott téglalap oldalai mellett. Maga az ónmáz, de méginfcább a kobalt díszítmény ornamentikája halbán eredetet sejtet, ami nem kizárt a közeli Batthyány és Nádasdy birtokokon megtelepített habán közösségek jelenléte alapján.

59 Néhány edényen még jól olvasható az utólagosan, fekete festékkel történt szignálás. A tégelyeket használhatták még a XIX. század elején is, ezt bizonyítják az akkori gyógyszernevek i(I. és II. Pharimacopoea Austriaco Provinciális), ill. a betűtípus. Készítésük ideje azonban biztos, hogy XVIII. századi, hisz köztudott, hogy a habán közösségeket Mária Terézia idejében erőszakosan feloszlatták. (Ld. 10. kép) A legérdekesebbek a „Szerecseny" patika fatégelyed. Ezek is több nagyságban maradtak fenn. Jelenlegi legfelső rétegű festésük zöldessárga, a festékanyag szemcsés, ami házi készítést enged meg feltételezni. A kartus kerete sötétzöld, barokkos csigavonalakból komponált díszes pajzs. A felirat piros iniciálékkal és fekete antiqua betűkkel készült. A fatégelyek a patika alapításától kezdve szolgálhattak, ezt bizonyítja a XVII. sz. végi, XVIII. század elejei alakjuk: kissé kiszélesedő párnatag-talpból indul a szabályos, hengeres test, a fedő szélessége megegyezik a talpéval, mintegy a talp fordítottja, felső része lapos. Régi eredetüket bizonyítja az egymiásra festett hét réteg, közel minden rétegnek más-más a kartusa, ill. a feliratok betűtípusa, nem is beszélve a garantáltan más festők kezemunkájáról. A tégelyek első színezése bordó volt, híg színezékkel jóformán csak megszínezve a fát. A következő réteg világosabb piros olajfesték, ezt követi egy ikorallpiros szín, erre fehéret festettek. A fehéret sötétzöld, ezt egy olajzöld alapon fekete és piros erezetű, márvány utánzatú festés takarja. Az alsóbb rétegek kartus-keretei és betűtípusai sokkal jobb festőktől származtak, mint a jelenlegi utolsó réteg. Sajnos az edények tulajdonosa csak egynek a feltárásához 398