Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 13-14. (1979-1980) (Szombathely, 1984)

Helytörténet - Katona Imre: A Mikesek Vas megyei kapcsolatai

uram Zágonfoan vagyon egynehány naptól fogva, Mikes Mihály uram házánál, egynehány lóval, több addictusaival Aporokkal és Dániel uramékkal együtt, bízván az helynek bátorságos voltában..." Később Munkácson van Rákóczi fejedelem özvegye és az ifjú fejedelem, I. Rákóczi Ferenc szolgálatában, mint ez Rhédei László 1661-ben Husztról Mikes Mihályhoz írott leveléből kitűnik.

36 A terítőt — mint ez a rajta levő címerekből és monogramokból kitűnik nem Mikes Mihály és Berényi Mária készíttette, hanem korábbi ajándékozói a XVI. század végén. Annyi bizonyos, hogy eredetileg is egyházi célokat szolgált, mint ezt a közepéiben lévő Agnus Dei ábrázolás és az azt követő felirat tanúsítja. A XVI. század végének és a XVI. század elejének vallási háborúi az egyházakat és a templomokat sem kerülték el. Gyakran megesett, hogy egyházi klenódiumakat sajátították ki maguknak. Különösen az időközben katolizáló földesurak vették magukhoz a még evangélikus őseik által adományozott egyházi felszereléseket. Ebben az esetben azonban a tárgy a családon belül maradt. Ha ilyen, vagy ehhez hasonló eset következtében került a XVII. századi ajándékozókhoz, a terítő, a XVI. századi monogramoknak a megfejtéséhez is a késői ajándékozók személyéből kell kiindulnunk. Mikes Mihály hányatott élete szinte kizárja, hogy családjában /keressük a terítő XVI. századi megrendelőjét. Ugyanis a leányrablást követően a Mikeseknek menekülniük kellett Zaboláról. Egykori jegyzőkönyvek szerint Mikes Mihály a feleségéről maradott ingóságainak csak töredékét tudta magával vinni, a többit „egy, hol más faluikban, erdőn, mezőn, szerén^szerte kit földbe ásattak, s kát egy, kit másképpen rejtettek el. A Fiscus azonban Mikes Mihály minden elrejtett arany, ezüst marháit... ki kerestette..." és Donákon elárvereztette. Ha mégis Mikes Mihály révén került a terítő a f elsőpatyi templom tulajdonába, akkor csak a kővári egyház paramentumai közül kerülhetett az 1649-es adomány révén Mikes Mihályhoz és feleségéhez. Az adományozókra utallhatnaik a címerek és monogramok is. Mint említettük, a terítő sarkaiban egy-egy monogramos címer található. Az első és negyedik, valamint a második és harmadik címer és monogram azonos, ezért lényegében a négy közül csak kettővel foglalkozunk. Az egyik — a harmadik — címerében és a sásakdísz helyén három nyitottszirmú rózsafej van. A recehímzés miatt kivehetetlen, hogy az ezüst rózsafej hanoim-, vagy ötezkimú^e? Láttuk, hogy a terítő az Eszterházyaktól került a XVIII. századiban a felsőpatyi templom déli kápolnájának oltárára, sőt azt is sikerült kideríteni, hogy nemcsak 1651 és 1758 között volt a térítőhöz közük az Eszterházyaknak, hanem már 1651 előtt is. A protestánsdktól ideiglenesen elvett felsőpatyi rom. ikat. templom kegyurai között a helybeli birtokos nemesek közösségén belül Eszterházy Dániel, Pál nevű öccse is szerepel, akinek Zsófia nevű lánya a terítőt adományozó Berényi Mária mostohaanyja volt. Ugyancsak az Eszterházyak címerére utal a terítő már említett 3. címere is. Ennek bizonyítására elég, ha az Eszterházyak 1687-es hercegi címerének néhány motívumára utalunk. Ez a címer egy négyfelé osztott pajzs, melynek első és negyedik mezőjében az ősi griff található. A második és harmadik mező vízszintesen kétfelé oszlik: felső vörös udvarában aranykoronás oroszlán emelkedik fel félig három fehér rózsát tartva, az alsóbb ezüst, vagy inkább fehér mezőben pedig három vörös, arány rnagporú három szögletre helyezett rózsafej van. Az ágaskodó oroszlánalak — kisebb eltérésektől eltekintve — a Nyáryak címeréből került át az Eszterházyakhoz (Esterházy Miklós második felesége Nyáry Imre felvidéki kapitány Krisztina nevű leánya volt), a rozettákat viszont a Thurzók címeréből merítették. (Nyáry Krisztina Thurzó Imre özvegye volt). Az Eszterházyak és a Thurzók között az említett házassági kapcsolaton kí316