Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 13-14. (1979-1980) (Szombathely, 1984)

Régészet - Mezősiné, Kozák Éva: A bükki rk. templom kutatási eredményei

padozattól —26 отите, a gótikus járószint is előkerült, egy tömör habaircsos csík jelezte. A szentélyfalon nagyon jól megmaradt a gótikus vakolat, és a szint ehhez igazodik. A nívónál festett vörös csík húzódik. A gótikus szentély belsejében még a kripta észak-keleti szegleténél is lemélyítettünk. A cementpadozaittói 100 cm-re laza, törmelékes betöltés mutatkozott, majd 130 cm mélyen a fal kiszedett helyét figyelhettük meg (10. kép). A szentélynek csak csekélyke maradványa maradt meg (11. kép) Bármilyen gonddal igyekeztünk minden lehetséges módon adatot nyerni a román félköríves szentélyre, a pontos kiszerkesztésére nem nyílt lehetőség. A szentély alatti XVII. századi kriptával szinte teljesen tönkretették.

52 A szentély északi oldalán (1. szeutvény) feltárás köziben feltűnt egy északkelet—délnyugati irányú falmaradvány, mely keletről a félköríves szentély falára ráépült. E felett található a középkori sekrestye keleti fala, majd végül a gótikus szentély alapfala. Ennek kapcsán több kutatószelvénnyel feltártuk a XV. századi szentély ímellettá területet (10, 16, 17. szelvény). Eredményként egy polygonális szentély alapfala került elő. Anyaga kő és tégla vegyesen (28x17x6 cm). Az alapfal mélysége 120 cm.

53 Az alapjaiban megmaradt szentély arányaiban jól igazodik a román hajóhoz. Az előzők során utaltunk rá, hogy ezek a 28x17x6 cm-es téglák az északi oldalon is megtalálhatók, ilyen téglakon nyugszik a hajó és szentély szögleteiben lévő sarakoszlop. A XV. századi szentély kisebbre épült, 'és jól felhasználta alapul az alatta lévő polygonális szentély maradványait i(12—13. kép). A szentély déli oldalánál —100 cm mélyen találtuk meg a korábbi polygonális szentély alapfalát (23. szelvény). Ezt a sekrestye építésekor jórészt kiszedték, de azt láthattuk, hogy nekiépült a félköríves szentély alapozásának. A szentély kutatásiának fontos részét képezte a diadalívek vizsgálata. A diadalív oszlopkötege jól megmaradt az oszlopfő feletti fejlemez magasságáig, de a lábazatból semmi nem látszott a kutatás kezdetén. A szentély délnyugati (4. szelvény) és észak-nyugati (2. szelvény) részén a cementpadozat feltörése után egy-egy szelvényben leástunk. A környező falfelületeken levertük a vakolatot. Sajnos a diadalív lábazati részét lefaragták, így profiljából már semmi sem maradt rnieg. Azt láthattuk, hogy az oszlop négyszögletes egyszerű talapzaton nyugodott. A kutatás során bebizonyosodott, hogy a diadalív pillérei az északi- és déli oldalon helyükön állnak, és a lábazat alapján a középkori román szint is rekonstruálhatóvá vált.

54 (14. kép) À gótikus szentély északi- és déli falán, a román diadalív oszlopkötegéből keletre 20—30 cm-re a vakolat leverése után — repedést figyeltünk meg, a padlószinttől egész a román fejezetekig. Megtaláltuk a szentély román csonkját, melyhez a XIII. századi szentély lebontásakor, a gótikus szentélyt 5—6 cm-es kiugrással, tehát némi csorbázattal építették. Azt megjegyezzük, hogy a megmaradt román kori szentély csonkhoz igazodott a régészeti feltárás során feltárt polygonális szentélyalapozás. összefoglalólag elmondhatjuk, hogy a régészeti kutatás során a ma álló szentély alatt még két korábbi szentély maradványát találtuk meg. Ez bonyolította a román szentély kérdésének megoldását. A két alapfalaiban megmaradt szentély közül a legalsó félköríves, és e felett (található a polygonális. Régészeti megfigyeléseink szerint az a véleményünk alakult ki, hogy a félköríves szentély talán nem is épült fel soha. Konoepcióváltozásra utal a hajó déli homlokzatán kialakított párkányimegoldás. A polygonális szentély kialakításához felhasználták az északi és déli oldalon, a félköríves szentély indításait. Meg kell állapí221