Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 13-14. (1979-1980) (Szombathely, 1984)

Régészet - Mezősiné, Kozák Éva: A bükki rk. templom kutatási eredményei

Meg kell jegyeznünk, hogy a magyar (románkori építészeteit összefoglaló munkáikból teljesen hiányzik a ibüki templom említése, értékelése. Az épület régészeti, művészetitörténetá kutatása későromán egyházi építészetünk falusi emlékeit jelentős értékkel gazdagította. A továbbiakban a történeti, régészeti anyagra támaszkodva, valamint a jellemző építészet részleteket elemezve mutatjuk be az emléket, rekonstruáljuk építéstörténetét, és az analógiáik alapján kijelöljük helyét a magyar és európai románkori emlékek sorálban. Történeti adatok — a középkor végéig Bük község az őskortól kezdve lakott terület. A soproni liszt Ferenc Múzeumban számos ősíkori és római leletet őriznek, mely a községiből, és környékéről való. Bronzkori telepet ismerünk Bükről, és e korból egy fülesbögrét a soproni múzeumiból. A bronzkor vége felé (i. e. 900 körül) magyar területre érkeznek az illyrek, a vaskor első szakaszának (Hallstadt) ihordozói. Bükről 1873-ban a soproni múzeumba e korba tartozó csüngőt és kapcsolótűt iküldtek be.

8 Időszámításunk után 8-ban Pannónia római tartomány lett. Az itt élő kelta néptörzs elrómaiasodott. A római birodalom életével a kapcsolatot a tfő közlekedési utak biztosították. A germánok földijéről származó borostyánkövet Pannónia nyugati részén keresztül szállították Itáliába. Ez az út Sopron (Scaralbancia) és Szombathelyen (Savairia) át vezetett. A Répoe folyó Büktől délnyugatra található közel a településhez. A római út a Repce bal oldalán futott, és csak Bük környékén került át a patak jobb partjára. A római korban a Repce mentén sűrűn helyezkednek el a lelőhelyek.

9 Bükről több leletanyag került elő ebből a korból. Balogh Lajos 1869-ben római aranyérmet talált, majd 1889-ben római feliratos sírkő került elő. Bella Lajos 1891-ben az Izabella majortól nyugatra, a Repcén túl római sírt ásott 'ki, egy füles korsó felső része és egy bögre került elő.

10 A büki templom kutatása közben több római tetőfedőcserepet, valamint a templom belsejében erősen bolygatott talajban egy római, felületén erősen rongált emberfő került elő, kemény mészkőből kifaragva. A római kort követő évszázadokból Bükről leleteket nem ismerünk. A magyarok 907-ben a teljes Dunántúlt birtokukba vették. Répcevis és a Büktől (délnyugatra eső Csepreg a honfoglalók által megszállt legelőterülethez tartozott. Az államalapítással járt, hogy a nemzetségi szervezet helyébe a királyi vármegye lépett. A közös föld a király tulajdonába ment át és a királyi várispánságok földjeit alkotta. Sopron megye területén három fontos várispánság alakult soproni, ilocsniándi és rábaközi, és ezeknek szerepük elsősorban a határvédelemben volt. A korai írásos anyag hiánya révén a várföldekre ma már csak a XIII. századi okleveles anyagból következtethetünk. Ez pedig már az az időszak anikor а királyi várrendszer fokozatosan bomlik, a várföldek eladományozásra kerülnek. Az eddig áttanulmányozott történeti adatok alapján az a véleményünk alakult ki, hogy Bük község feltehetőleg a locsmándi váribirtokhoz tartozott. Erre a várispánságra első adatunk 1171-ből való,

11 amikor „Ivánka cornes de Luchman" szerepel, tehát a locsmándi Ivánka comes. A várisipánság birtokairól egy 1263-ből fentmaradt határjárásból értesülünk. Az ide tartozó falvak zöme ma Ausztriában, Zsidány és Ablanc azonban magyar területen fekszik, és közeli szomszédságiban Bükhöz. A középkorban a feudális állam fontos támasza az egyház, mely szervezetének kiépítésére a már meglévő politikai kereteket használta fel. A győri püspökség a soproni, locsmándi, rábaközi főesperességre oszlott, tehát az ispáni köz206