Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 13-14. (1979-1980) (Szombathely, 1984)

Természettudomány - Horváth Ernő: A környei népvándorláskori temető növénymaradványai

ni, de a hosszanfutó rostok és a fonal felületi képe alapján lenvászonra következtethetünk, melyből párnát készíthettek. d) A vászon töredék felszínén több helyen is madár pehelytoll maradványok fekszenek, melyek fémsókkal szintén erősen átitatódtak és a vászonhoz hozzákötődtek. (L. az |1. sz. fényképeket). A imiatriadványok pehelytollak, melyek (valószínűleg a kíséretében lévő lentvászonból készült párnát tölthették meg. A textília tehát nem a kard tartozékaként, vagy ruhadarabként, hanem tollpárnaként került a sírba. A sírban erre helyezhették ! esetleg a kardot. A vászon a tollal csak ott maradt meg, ahol közvetlenül érintkezett a fémmel (ezüst), melynek sói konzerválták. 78. sz. sír: Egy 40 év körüli férfi sírja, melyből apró fa törmeléket kaptunk meghatározásra. A fa szórfflkacsú. Edényei a tavaszi pasztában valamivel nagyobbak és sűrűbb elhelyezkedésűek, mint az ősziben. Az edények aprók, magánosak, vagy résziben ikerlikacsosafc, illetve 3—4 tagú likacscsoportok. Bélsugarai 1—4 sejtsorosak, valamint nagyon szélesek. Az edényeken néhol létrás perforáció is észlelhető. Mindezek a szöveti bélyegek a bükkfára jellemzőek, vagyis maradványunkban a Fagus süvatica L-re ismerhetünk. A fa funlkcióját, miivel régészeti lelettel nem láttuk kapcsolatiban, nem tudjuk megállapítani. A ibársleletek alapján kardnak, késnek, száj végnek, nyílnak egyaránt lehetett tartozéka. 90. sz. sír: Egy lónak a sírja, melyből egy lándzsanyél töredékei láttak napvilágot. Fája likacsgyűrűs. Az edények aránylag nagyok, keresztben, vagy rézsútosan egymáshoz nyomottak, ikerlikacsok. A bélsugarak 1—3 sejtsor szélesek. Az edények belsejében thyllisek is látszanak. Az évgyűrűk aránylag vékonyak. A nagyon rossz megtartású fa a fenti bélyegek', valamint az összképi benyomás alapján a kőrisekre emlékeztet, közülük is leginkább a virágos kőrisre, a Fraxinus ornus L.-ra. Ennek kemény fája nagyon alkalmas ilyen fegyver számára. 99. sz. sír: Egy 45 év körüli férfi sírja, melyből egy kard .töredéke kétféle fával (a hüvely maradékaként), egy kard fülbélése, egy ismeretlen hovátartozású fa töredék, egy pajzsdudor fa maradványokkal és közöttük alátétként a founkorgó árvalányihaj szár maradványai kerülitek elő. a) Kard töredéke, két oldalán a fából készült hüvelyének nyomaival. A tok kétféle fából készült, mely már az első pillantásra is szembetűnik. Az egyik finom szöveti szerkezetű, selymes fényű fa, szórtlikacsú szerkezettel, magános és iker likacsokkal, likacssugarakkal, illetve likacscsoportokkal. A tracheáikon vermes gödörkék és spirális vastagodás is észlelhető. A bélsugarak 1, ritkábban 2—3 sejt szélesek. Ezek a bélyegek a kislevelű hársra jellemzőek. Így a kard hüvelyéneik egyik fele a Tilia cordata MILL, fájából készült. A másik oldal iája a feltűnően durva bordázottságával tűnik ki. Fája likacsgyűrűs, nagyméretű edényekkel, melytől a durva bordázat megjelenése is származik. Az edények nagyon rövid tracheákból állnak. Falukon vermes gödörkék láthatók. A bélsugarak a vastagfalú edények között kanyarognak, 1—4 sejtsor szélesek és rövid orsó alakúak. Az edényeket egysoros parenchyma sejtsor övezi. A felsorolt bélyegek alapján a kard hüvelyének másilk oldala a magas, vagy hegyi kőris, vagyis a Fraxinus excelsior L. fájából készült. b) A másik minta egy kard fülbélése, rajta szegecsekkel és szegecs helyekkel ,(L. a 2. ábrát). A fa rendkívül laza szövetű, szórtlikacsú. Az alapállo16