Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 13-14. (1979-1980) (Szombathely, 1984)

Régészet - Károlyi Mária: Későbronzkori településnyomok Hegyfalu határában (A Halomsíros kultúra újabb leletei Vas megyében)

helyén öt méter mélységben, mintegy 500 m-re a jelenlegi folyammedertől. A tőrt a leíró szerint finom iszapos homok borította, e lelőkörülmények alapján valószínűleg olyan fegyveráldozatra kell gondolni, amilyenekről Mozsolics A. is megemlékezik a Dunából és Tiszából előkerült fegyverleletekikel kapcsolatiban

7

*. További fegyverleletet is ismerünk a Rábából, a folyó felsőbb szakaszán, Rum községnél találtaik egy középbordás, négy szegecslyukas, igen töredékes bronztőrt (régi lelt. szám: 31/1941/1), mely esetleg ugyanerre az időszakra keltezhető. A sárvári bronztőr egybeöntött, markolata ívelt és három tagiból áll, ezek kettős kör alakú nyújtványban végződnek. Egykori leírásunk nyitott karika formájú nyújtványokról beszél, ezzel ellentétben úgy gondoljuk a mellékelt rajz alapján, hogy a tőr markolatának végződése erősen megsérült és eredetileg a ikét zárt karika fölött még egy harmadik köralakú tag is elhelyezkedett. Ily módon rekonstruált bronztőrünk formai jegyei nem idegenek a korszak fémművességének eddig megismert formai sajátosságaitól. Későbbi bronzberetvák markolatánál gyakori az ívelt háromtagú és karikában végződő nyélkiképzés. A letkési halamsaros temető 21. sírjában olyan bronzberetvát bontottunk ki, melynek változatosan kialakított tömör nyele középtaggal kettéosztott kariikában végződik

79

. A hasonló hármas karikafejes díszítmény bronztűknél jelenik meg legkorábban az aunjetitzi kultúra körében, majd a forma kisebb-nagyobb változásokkal későbbi időszakban eljut É-Itáliába is

80

. Hasonló módon kialakított tűt a velemszentvidi település anyagában is láthatunk

81

, sőt megemlítjük az É-itáliai Polada-kultúra egyik jellemző tűtípusániak, a kettős beplödrött fejű tűnek megjelenését is a telepleletek között

82

. Területűink korábbi sokirányú kapcsolatainak a bronzleleteken kívül olyan ékesen szóló bizonyítéka is van a Rába melletti Kenyéri község területéről, mint a magyarádi és a Polada-kultúrában egyaránt kedvelt agyagbélyegző

83 felbukkanása egy megbolygatott hamvasztásos temető egyik sírjában

84

. JEGYZETEK 1. Horváth Ernő (Savaria Múzeum) vizsgálati eredményei. 2. Vargha László: A barcai bronzkori lakóház Arch. Ért. 82 (1955) 48—55; 3. Károlyi M.: Adatok a Nyugat-Dunántúl kora- és középső bronzkori történetéhez Savaria 5—6 (1971—72) 185; 16. kép. 4. Károlyi M.: i. m.: 187; 5. Savaria Múzeum Régészeti Adattár R. 169. sz. 6. Bóna 1.: Die mittlere Bronzezeit Ungarns und ihre südöstlichen Beziehungen Budapest, 1975. 274. t. 6. kép, 278. t. 6. kép. 7. Bona I.: i. т.: 279. t. 4, 10. kép stb. 8. Moucha, V.: Funde der Uneticer Kultur in der Gegend von Lovosice (Fontes Archaeologici Pragenses) Praga, 1961. IV. t. 3.; VII. t. 6—7. stb. 9. Tihelka, K.: Moravsky Vëterovsky typ Studijné Zvesti Aúsav 8. Nitra, 1962 XI. t. 15; XXVII. t. 27; stb. Toëik, A.: Opevnená osada z doby bronzovej vo Veselom Bratislava, 1964 XL VI. t. 15; XL

VII. t. 3.; 10. Kőszegi F.: A halomsíros kultúra néhány (magyarországi leletéről. Arch. Ért. 91 (1964) 7; 11. Sándorfi N.: Emlékek és leletek. Szomolányi ásatások. Arch. Ért. XVI. (1896) 109—118; 12. Schreiber R.: A későbronzkord halamsíros (kultúra emlékei Budapesten. Arch. Ért. 98 (1971) 45—52; 159