Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 13-14. (1979-1980) (Szombathely, 1984)
Régészet - Károlyi Mária: Későbronzkori településnyomok Hegyfalu határában (A Halomsíros kultúra újabb leletei Vas megyében)
meg a behúzott peremű, kettős csonkakúpos testű, bütyökdíszítéses tál (9. ábra 5) legközelebbi rokonait, így a Kárpát-medencei halomsíros kultúra szlovákiai temetőiben (pl. Salka 51 ) és a hazai korai halomsíros leletanyagban is (pL Tiszafüred 52 ). Ide sorolható a durva felületű urna oldaltöredéke függőleges borda indításával (9. ábra 6), a szélesen kihajló, vízszintes peremes nyaktöredéik (9. ábra 10) és a befelé lejtő, széles peremű táltöredék (9. ábra 2) is. A két utóbbi peremtöredék szinte azonos stílusú edényekből való, mindkét darab a perem szegélyén benyomkodott pontsor díszítéssel készült. Ennek az élesen megtört, szélesen 'kihajló és kívül díszített peremű edénytöredéknek egészen közeli rokonait láthatjuk a délnémet halomsíros emlékanyagban 53 . Külön említést érdemel egy behúzott peremű tál oldaltöredéke, a tál felületén a perem alatt hullámvonalban szegletesen megtörő plasztikus, applikált díszítmény halad korben (9. ábra 1). A hazai halomsíros emlékanyagban eddig csak urnák vállán fordult elő hasonló plasztikus díszítmény 54 . A tiszafüredi temető 58. sírjának urnáját, mely vállán csúcsban összefutó plasztikus bordadíszt visel, Kovács T. a magy aradi kultúra körében használatos plasztikus hullámvonal díszítéssel hozza kapcsolatba, ezt tartja a tiszafüredi urnán alkalmazott díszítési motívum előképének 55 . Ugyancsak késő-magyarádi kapcsolatokra utal Torma I. is a késő mészbetétes esztergomi sír plasztikus hullámvonal díszű urnájiának ismertetésekor, egyéb bizonyítékok mellett ezt is fontos adatnak tartván a sír késő-^magyarádi egyidejűsége alátámasztására 56 . Szóljunk még a leletegyütteshez tartozó bepödnött fejű bronztűről is (9. ábra 20). Ezt a tűtípust Kovács T. a halomsíros kultúra néhány jellemző bronztípusa közé sorolja a Kárpát-medencében 57 . Ebben a leletegyüttesben, mely korábbi és késői halomsíros vonásokat is mutat, megjelenése nündenképpen érthető. A továbbiakban csupán néhány töredékből álló kis leletcsoportokat, illetve egyes szórványleleteket mutatunk be, melyek a halomsíros időszak Vas megyei leletei közé sorolhatók. Zanati leletcsoportunkboz kapcsolódik korban és a lelőhely közelsége folytán ds az a néhány töredék, melyeket az 1973-as terepbejáráskor Vép községtől kib. 1 km-тге DK-re a Sard patak jobb partján szedtünk össze. Lelőhelyünk megfigyeléséből nem tudtuk megállapítani, hogy sír vagy telep leleteiről van-e szó. A két behúzott peremű, viszonylag éles törésvonalú, kettős csonkakúpos táltöredék (10. ábra 11, 4) a zanati lelőhely hasonló táljával rokon. Jellemző a kiíhajló peremű, hengeres nyakú, kihasasosodó urna töredéke (10. ábra 2.) és az árkolt hegyes bütykös oldaltöredék (10. ábra 3) is. A község nagyobb körzetében több félig vagy teljesen leszántott, igen eltérő méretű halom nyomát is észleltük, de rajtuk kerámiaanyagot nem találtunk. így a halmok korának kérdése egyelőre megválaszolatlan maradt. _A kemenessömjéni halomsíros sírmezőről biztos adataink vannak. Celldömölkön élt Holéczy Zoltán tüdőgyógyász főorvos, aki az 1930-as éveikben a Magyar Nemzeti Múzeum helyi megbízottja, régészeti megfigyelője volt és kisebb összegekből leletmentő ásatásokat is végzett a celldömölki járás területén. E kis ásatások néhány eredményéről leveleiből értesülhetünk, melyeket megőrzött a Nemzeti Múzeum régészeti adattára. így tudtuk meg, hogy 1939^ben Holéczy doktor a kemenessömjéni „cseren" hét kisebbHnagyoibb halmot talált, amelyeik közül kettőt meg is ásatott az évben. Az egyik halomban néhány cserepet talált — semmit sem jegyzett fel róluk, de megállapította, hogy a halom hamvasztásos sírt tartalmazott. A második halamból egyetlen edény került elő, melyet az ásató bronzkorinak tartott. Szakdolgozatom készítése idején bejártaim az említett területet. Lelőhelyünk , 149
