Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 13-14. (1979-1980) (Szombathely, 1984)
Régészet - Károlyi Mária: Későbronzkori településnyomok Hegyfalu határában (A Halomsíros kultúra újabb leletei Vas megyében)
mialeletei együtt kerültek elő. A gátai csoport leletei kisebb számban, míg a halomsíros kultúrához tartozó leletek nagyobb mennyiségben szerepelnek. Leletanyagiunknak emellett késő-magyarádi jellegű vonásai is vannak. Ily módon problémát okoz az épület keltezése és kultúrához kötése — e problémákat csak a telepen végzett további kutatások vagy más lelőhelyű, hasonló jellegű leletcsoportok előkerülése oldhatja meg megnyugtatóan. Mind a gátai csoport, mind a halomiSíiros kultúra jellemzője ez áideig e népeknek a szomszédos területeken is (Ausztria, Csehszlovákia) vizsgált leletanyagában a masszív, földfeletti építményekből álló települések hiánya. 24 . Többször utal a szakiradalom arra, hogy ez valószínűleg az életmódjukkal, nagyállattartó gazdálkodásukkal kapcsolatos vonás és nem is tekintik a kérdést lezártnak. E. Cujanová—Jilková a halomsíros kultúra ideiglenes telepeivel kapcsolatosan összefoglalva a véleményeket rögzíti, hogy sem e hipotézis mellett, sem ellene nincsen elég bizonyíték 25 . Néhány adat cölöphelyes és tűzhely vagy kemence maradványokat tartalmazó településh részletek feltárásáról 26 megerősíti, hogy e kérdésben a kutatók még nem mondhatják ki az utolsó szót. A gátai népességnek is kerültek elő újabb, állandóbb településre valló nyomai, hazánkban éppen Vas megye északi határánál, kb. 15 km-re Hegyfalutól, Szakony község területén. A szabályos 8,10x4,30 m-es földbe mélyített házalap hossztengelyében egyenlő távolságban egymástól cölöplyukakat találtak 2 ?. À hegyfalui építményből előkerült leletegyüttes Vas megye területén ma még szinte teljesen ismeretlen időszak anyagát képviseli. Kevéssé ismert a középső bronzkori gátai népesség helyi lelietanyaga is és ez is csaknem egészében sírokból származik. A telepek bizonyosan változatosabb kerámiájával eddig nem találkoztunk. Feltételezzük, hogy a gátai népesség is — főleg későbbi időszakában ismerte és használta a földfeletti építkezési módot — hiszen a szomszédos és távolabbi népek, melyekkel kimutatható kapcsolatban állt 28 , már anind fejlettebb építkezési technikát használtak. A magyarádi kultúra erődített telepein változatos alaprajzú földfeletti lakóepületeket találtak 29 , ugyanígy az aunjetitzi kultúra népénél is 30 , és döngölt padlójú házakból álló teli-telepek vannak a Vatya kultúra területén is 31 . Feltételezhető, hogy a hegyfalui települést a középső bronzkori gátai csoport létesítette és a telep tovább folytatta életét a késő bronzkor átmeneti szakaszában 32 is, amely időszakban a Kárpát-medencei halomsíros kultúra megjelenésével ÉNy-Dunántúlon már számolni lehet 33 . Talán ugyanazt a jelenséget tapasztalhattuk itt is, amit néhány ausztriai temető esetében megfigyeltek, hogy a gátai csoport által létesített temetőt később tovább folytatta a halomsíros kultúra népe is 34 . A hegyfalui leletegyüttes halomsíros jellegű darabjait mindenesetre a halomsíros kultúra legkorábbi Kárpát-medencei leletei közé soroljuk, és jelentősnek véljük azért is, mivel településen kerültek elő. A későbromzkori halomsíros kultúra hazai leletanyaga elsősorban temetők, illetve temetőrészletek feltárásából származik és jóval kevesebb a telepekről előkerült leletek száma. Kutatóink megállapítása szerint „a késő bronzkorban eddig csak egyrétegű, vékony kultúrrétegű telepeket ismerünk, de ezeken sem kerültek elő felszínre épített, patics falu házra utaló nyomok" 35 . Bár e megállapítás óta több mint egy évtized telt el, a halomsíros kultúra települési viszonyairól való ismereteink nem sokkal gyarapodtak. Az újabb kutatási eredmények is — főleg a Dunántúlt illetően — felszíni, topográfiai megfigyelésekből származnak és azt hangsúlyozzák, hogy a későbronzkor települési formáit az állaitte142
