Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 13-14. (1979-1980) (Szombathely, 1984)

Régészet - Bándi Gábor: A Kárpát-medence korabronzkori fémművességének történeti összefüggései

Cotofeni — Kostolac — Jevisovice В — Vucedol kultúrákat követő időszakban, ma már elég jól megrajzolható. 1. A keleti Kárpátokban és Erdélyben a Glina III — Sohneckeniberg kultúrák meghatározó szerepűek.

28 É-Szerbiában, a Duna—Dráva—Száva-közben és a Dunántúlon a Somogyvár—Vinkovci kultúra képviselte a korai bronzkor első periódusát.

29 2. Duna-medence középső részenek alföldi területein, észak-felé egészen DNy-Szlovákiáig, a Makó—Kosihy—'Caka kultúra erősen helyi hagyományú (Baden—

Cotofeni—Kostolac), illetve Alduna-vidéki későrézbori vonásokat mutató népessége élt, ebben az időszakiban.

30 3. A Kárpát-medence É—ÉK-i peremterületein a Ghlopice—Veséié kultúra, erősen schnurkerámiás hagyományú népessége élt a korszak elején.

31 A vázolt történieti (kereteik között, éppen a rézkor-korai bronzkor fordulóján, új eddig ismeretlen, rézeszközök jelentek meg a Kárpát-medence .területén. Fontosabb típusok: Sohaftlocihäxte, Flac'hlbedle, Ahlen, Dolche und Meissel. A típusok, illetve lelettársulásuk, — a viszonylag nagy esetszám ellenére, — kulturális megoszlás szerint, csak résziben azonosíthatók. A nyélcsöves balták korai variánsai (Bányabükk, Fájsz, Dumbrovioara, Gorbasca, Veselinovo típusok), a Glina III. kutúrában, illetve Erdélyben gyakoriak.

32 Másik Ibdztosniak látszó készítesd és elosztó 'körzetük viszont á Vuőeidol kultúra késői fázisa lehetett. Ide sorolható biztos adatként a Zók—Várhegytetőn feltárt öntőműhely leletanyaga,

33 s talán a fajszi, illetve kömlődi leletek is.

34 A legkorábbi tőrök típusvardánsai, — az egyszerű, bordás pengéjű, triangularis markolatképzésű tőr,

35

és a nyélnyújtványos rövid tőr,

36 — ugyancsak a már idézett két területen, illetve kulturális körben fordul elő legkorábban. Hasonló területi sűrűsödés mutatkozik, a helyi készítést bizonyító öntőmintákkal együtt, a többi korai rézeszköz esetében is. A Duna-vidéki elterjedés szempontjából most a vuèedoli terület érdemel nagyobb figyelmet. A laposbalták fontos előfordulásai: Vucedol, Fájsz, Kömlőd, Levakova Jama.

37 Vésők: Fájsz.

33 Árak: Vucedol.

39 A korai rézeszközök továbbterjedésében a Duna-mentén É—ÉNy-felé, illetve a szlovák—morva területekre, több adat ismert. A Jevisovice B. kultúrához pontosan köthető Brno—Lisen-i depot, a Vucedol kultúra közvetítő szerepét erősíti.

40 A jellegzetes fémművesség használata a késő-vuőedoli anyag szlovéniai és előalpi terjeszkedése révén is elképzelhető.

41 Itt jöhet számításba a Szerbiában, Boszniában, illetve a Dráva—Száva-közben elterjedt Kozaracri nyélcsöves baltatípus, melyet A. Vulpe a fajszi alapforma fiatalabb variánsának tart. (Vukovar, Celje, Grdea, Lohinja)

42 A Kárpát-medence középső területein, a dunántúli Somogyvár—Vinkovci és az alföldi Makó—Kosihy—Caka kultúrák fémhasználatára a korai bronzkor első periódusában, sajnos csak igen kevés adattal renidelkezünk. A Dunántúlon, szinte érthetetlenül nincs folytatása a vucedóli rézeszközök használatának. A Duna-mentén szórványosan előkerült, főleg kozaraci típusú Ibalták (Érd, Kisbér) sajnos e .téren nem értékelhetők.

43 Egyedül az Ószőnyből és Csorvásról ismert kampósvégű cyprusi hosszú tőrök mutatnak új, eddig ismeretlen tipológiai kapcsolatot dél felé.

44 A Makó—Kosihy—Caka körben egyedül a Domonyban feltárt telepen ismerünk egy hiteles balta öntőminta töredéket.

45 A jellegzetes rézművesség Tiszavidéki továbbélését, — talán erdélyi közvetítéssel, — több szórványos nyélcsöves balta igazolhatná (Nyírtura, Debrecen, Eger, Hatvan, Szihalom). Sajnos a 118