Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 11-12. (1977-1978) (Szombathely, 1984)

Természettudomány - Uherkovich Ákos: További vizsgálatok az Őrség nagylepkefaunáján (Lepidoptera). – Nyugatmagyarország nagylepkefaunája III.

Számunkra most elsősorban a Dunántúl lepidopterológiai viszonyai a fontosak (bár természetesen önmagában ez sem vizsgálható!). Már a nyíren élő fajoik vizsgálata is rámutatott az erős fauna-rokonságra, amely az őrség és a Dél-Dunántúl között fennáll. Ehhez hasonló a fenyőféléken élők és még számos faunakomponens rokonsága. Az összefüggések és okainak részletesebb kimunkálása folyamatban van, e helyen nem is célom azt teljes részletességgel ismertetni. Az adatok alapján kétségtelen, hogy az őrség és a tőle délkeletre eső területek egyazon „ökológiai hatáskörzet" részei. Magán az „ökológiai hatáskörzeten" belül „mikrokörzetek" alakulnak ki. Az azonos „mikrokörzetek" faunája viszont az egész hatáskörzeten belül nagyon hasonló, mintegy mozaikszerűen építik fel magát az „ökológiai hatáskörzetet". Az „ökológiai hatáskörzet" egyes nagyobb résztájainak összesített, tehát minden élőhely rész-faunáját figyelembe vevő faunája ugyancsak hasonló; azaz pl. hasonló az őrség és a Zselic faunája. Az ezeken belüli mozaikkockák, azaz a „mikrokörzetek", mint pl. magaskórós társulások, száraz tölgyesek, égerligetek, gyertyános-tölgyesek faunája ugyancsak nagyon hasonló — viszont az egymás mellett fekvő, ökológiailag (főleg növénytársulásaiban és mikroklímájában) erősen különböző „mikrokörzetek" egymástól igen nagy mértékben különbözhetnek. Az „ökológiai hatáskörzetek" földrajzi határait bizonyos mezoklimatikus határokkal lehet összehasonlítani, de ezek többé-kevésbé egybeesnek nagyobb növényföldrajzi-növényökológiai határokkal is. A Dél- és Nyugat-Dunántúl, valamint a Bakony északi és nyugati részei egyazon „ökológiai hatáskörzet"-hez tartoznak. A határokat a magas, 7—800 mm-es csapadék, és a zárt lomberdők határa alkotja. A Dél-Dunántúl két szigethegysége (Mecsek és Villányi-hegység) viszont nem tartozik ehhez a körzethez, hanem a Középhegység déli lejtőit is magába foglaló, erdőssztyeppekkel jellemezhető „ökológiai hatáskörzet" távol elhelyezkedő tagja. A Mecsek és Villányi-hegység, mint szigetszerű terület („ökológiai sziget", vö. Vherkovich 1976), elhelyezkedése folytán sok olyan elemet tartalmaz, amelyek itt — látszólag — idegenek. Ezek az elemek, mint meg nem telepedő fajok egyes elkóborolt példányai kerülnek elő és egyes gyűjtések során kimutathatók. A Mecsek hegység északi része, ahôl gyakorlatilag összefüggő gyertyánostölgyesek vannak, már a fent említett nagy délnyugat-dunántúli „ökológiai hatáskörzet" része. Az egyes ökológiai hatáskörzetek között az átmenet nem éles, hanem változó szélességű átmeneti zónák alakulnak ki, és ebben igyekszenek megtelepedni a szomszédos ökológiai hatáskörzet elemei. Ismétlem, a fenti elgondolások egyelőre csak vázát képezik a későbbi, ilyen irányú részletes vizsgálatoknak, illetve feldolgozásoknak. Számos kérdésben — például a nagylepkefauna ökológiai elemeinek aránya, ezek elterjedése, mozgékonysága, expanziója — részletesebb és alaposabb vizsgálatokra van szükség. összefoglalás Az örségben végzett további gyűjtések újabb fajokkal gyarapították a nyugat-magyarországi nagylepkék körét. Ezek a fajok a 'következők: Thera cognata. Hbn., Crocallis tusciaria Bkh., Zanclognatha tenuialis Rbl., Célaeria leucostigma Hbn., Amphipoea jucosa Frr., Cucullia campanulae Frr., Cxicullia gna92