Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 11-12. (1977-1978) (Szombathely, 1984)

Természettudomány - Újhelyi Sándor: Adatok az Alpokalja szitakötő, álkérész és tegzes faunájához

SAVARIA 11—12. KÖTET A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 1977- -78 ADATOK AZ ALPOKALJA SZITAKÖTŐ-, ÁLKÉRÉSZ- ÉS TEGZESFAUNAJÄHOZ ÚJHELYI SÁNDOR A fenti rovarrendek Alpokalján való előfordulásáról az irodalomban csak igen kevés adatot találunk. A legrégibb adatok dr. Кипе Adolf: „Szombathely — Savaria — rendezett tanácsú város monographiája" Szombathely 1880. című munkájában olvashatók. A szerző Szombathelyről a 24. oldalon 5 szitakötő és egy álkérész fajt, a 25. oldalon pedig 2 tegzes fajt említ. A következő szerző Mocsári Sándor, aki a „Magyar Birodalom állatvilága" 1900. Budapest című munkájában a Kunc által Szombathelyről említett fajokon kívül három újabb szitakötőt említ Kőszegről, egy álkérészt ugyanonnan és Szentgotthárdról két, Kőszegről egy tegzes fajt közöl. Nem sokat változtatott ismereteinken Pongrácz Sándor: „Magyarország Neuropteroidái" (1914) című dolgozata, amelyben az előbbieken kívül csak egy új álkérész faj szerepel. 1941-ben Pongrácz Sándor: „A kőszegi hegység szitakötőfauinája" című dolgozatában már 27 szitakötő fajt sorol fel a kőszegi hegységből. Az utóbbi években a szerzőtől jelent meg két közlemény, amelyek ugyan nem ennek a területnek a tegzeseivel foglalkoznak, de a területre vonatkozó adatokat is tartalmaznak. Jelen dolgozatomban felhasználtam az irodalomban talált adatokat, valamint gyűjteményemnek a területre vonatkozó adatait, amelyek dr. Kovács Lajos (*) jóvoltából az Országos Fénycsapda Hálózat három éven át nekem juttatott tegzes anyagát, dr. Mészáros Zoltán a Fertő tavon lámpával gyűjtött anyagát és Ambrus Zoltán kisebb soproni tegzes gyűjtését tartalmazzák. 1975-ben és 1976-ban fénycsapda működött Magyarszombatfán és Szalafőn, rövid ideig Szakonyfaluban is. Ezeknek a tegzes anyagát dr. Uherkovich Ákos közvetítette hozzám. Hálás köszönetemet fejezem ki mindazoknak, akik munkámat támogatták. Magam Magyarszombatfán, Szakonyfaluban és Velemben gyűjtöttem több alkalommal. A felsorolt adatok a következő eredményt tükrözik: Szitakötőkből eddig harminc fajt sikerült a területről kimutatni. Ezek előfordulása között érdekesebb adat nem szerepel. Az álkérészek fajainak száma a legkevesebb, öszszesen 12 faj, de közöttük két faj a Leuctra autumnalis és a Leuctra braueri az ország faunájára új, egy harmadik fajról a Protonemura aubertiről egy irodalmi adatunk van: Áubert (1966). Érdekes a Nemaura dubiitans előfordulása. Ez a faj más álkérészek társaságában kis számban több patakunkban előfordul. Magyarszombatfán a savanyú lápon átfolyó réten nagy tömegben rajzott, viszont más álkérész faj a területen nem volt található. A legtöbb új adatot a tegzesek szolgáltatták. 79 fajuk került elő a területről, legnagyobb részük a régebbi fénycsapdák működésének eredményeképpen. Az 5 éve tartó gyűjtés 5, a hazai faunára is új fajt eredményezett. Ezek a következők: Limnephilus elegáns az irodalom szerint is savanyú lápok lakója. Eddig egyetlen hazai előfordulása a Magyarszombatfán lévő sava57