Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 11-12. (1977-1978) (Szombathely, 1984)

Művészettörténet - Rajki Gyula: Rumi Rajki István és életműve II.

De most térjünk vissza az 59 éves művész anyagi helyzetére. Halála előtt háromnegyed évvel írta Horváth Józsefnek:

13 ... „ha nem is egészen megfelelő, de legalább világos, egészséges lakáshoz jutottam... csak most köszönhetem meg Neked, hogy a (bútor ügyemet, ... nagy elfoglaltságod mellett is kedves voltál irányítani. (Először jutottak elfogadható bútorhoz, megjegyzés tőlem.) ... de a Te képed a fő ékessége lakásomnak. ... Gondolatban nagyon sokszor vagyunk Sopronban. ... Festőnek ideális hely, sajnos szobrász nálunk csak a Fővárosban élhet." Kiemelkedőnek érzem még a két egykorú mester Medgyessy Ferenc és Rumi Rajki István kapcsolatáról egy levél

14 és egy levelezőlap idézését. „Medgyessy Feri aki a Tanáccsal látta (Művészeti Tanácsnál véleményezte, megjegyzés tőlem) Szt. Mártont, ima Ss jdicsérőleg említette nekem a „KUT" kiállításon, egyben meghívott, hogy a Győrbe készülő nagy Szent István lovasáról imég agyagiban mondjak véleményt, pedig Medgyessyt velem együtt a legjobb magyar szobrásznak tartom." Medgyessy-ntől 1940. december 17-én érkező levelezőlap: „Kedves Pista. Az volna a társaság kívánsága — amit én magam is osztok >—, hogy az ö naturálisabb szellemű szobraikkal egyező valami szobrot vagy reliefeket szeretnénk inkább, ami egységessé tenné a kiállítás szellemét és hangulatát. ... azért szeretnénk ha hoznál egy másikat. Csütörtökön ott leszünk mi is. Szeretettel üdvözöl Feri." Talán még eljutott erre a találkozóra, mert a tél vége felé már csak ritkán tudott felkelni betegágyából. Nemes anyagból elkészült plasztikáinak viszonylag csekély száma és a mintegy hatéves élvonalbeli működés rövidsége — korai halála 1941-ben — miatt a magyar művészeti köztudatban kevésbé ismert a művész tevékenysége. Például megrendelés híján gipszben maradt a munka gigászi küzdelmét, és allegorizálva az évezredeket átívelő emberi fejlődést egyetlen remekműbe ötvöző: „ösi szántás"-a is. Az egyetlen, gyűjteménybe kerülő — Székesfővárosi Képtár — márványa a „Vízhordó" viszont eltűnt. Művészetének érlelódését a mester így összegezte:

15 „Művészeti tanulmányaimat befejezve, 1921-ben tértem vissza Szombathelyre, ahol 1936-ig vidéki visszavonultságomban nagyon szűkös viszonyok közt társtalanul élve fejlesztettem egyénivé művészetemet. A görög mesterek alkotásait, valamint a román és gót primitíveket tanulmányozva, de azoktól mentesen egy új — egy »mai szobrászformát sikerült hoznom, amit nem inspirált senki, csak az én lelki /formavilágom". 462