Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 11-12. (1977-1978) (Szombathely, 1984)

Művészettörténet - Rajki Gyula: Rumi Rajki István és életműve II.

tusok gróf Mikes János püspökkel és Dr. Giay Frigyessel zavarólag hatottak rá. Az indulás Dr. Saághy István jóvoltából kedvező, káimoni kastélyának kiegészítő épületét a „kis 'kastélyt" a művésznek és idős szüleinek rendelkezésére bocsátotta. Hamarosan Saághy Michaella személyében tanítványt is kapott, akit kerámiára oktatott. Dr. Tóth János 1943-ban már megírta

6 a művész káimoni műtermes házának létrejöttét és sorsát. Az alig 10 éves ház kényszerű eladásakor mondta letörve Rajki a banktisztviselőnek: „legalább annyi pénzt adjanak, hogy Budapestre tudjak 'költözni." Nem egészen egyezer pengőt kapott! Ekkor 1937 őszén a harmadik esetben költözött a fővárosba. Hat évvel korábbi levelében keserűségéről ezt közli

7 „... eljöttem Szombathelyről, ahol tisztelet egy-ikét kivételnek nem becsültek meg. Kőfaragókkal és kontárokikai hasonlítottak össze, sőt egy „Valaki" mindent elkövetett, hogy még a betevő falatot se tudjam családomnak megkeresni." Rumi Rajki és gróf Mikes szembehelyezkedése az évek múlásával mind keményebbnek bizonyult. Felderített okai a következők voltak.

8 1. Gróf Mikes János konzervatív művészeti felfogásával erősen ütközött Rumi Rajki Istváné. 2. Rumi Rajki a művészet területén nyersességig határozott volt tekintet nélkül a személyre. 3. A püspök tüntetően előnyben részesítette az orosz emigráns Mayer Sándor szobrászt. 4. Gróf Mikes azért is haragudott a művészre, mert polgári házasságban élt új feleségével. A szombathelyi Kultúregyesület Képzőművész Szakosztályán elhangzott előadásában — 1929. március — Rajki István élesen bírálta a 20 éve felállított Szily Jánosjszobrot, elsősorban a megrendelő köröket hibáztatva egy igazi kő kompozíció bronzba erőltetéséért. A belső iharcok dúlta szakosztályban ö volt a kisebbség tekintélye. A szakosztály kiállításain így csak néha szerepelt. A szembenállás erősödését mutatta, hogy az 1933-as kiállításon minden jelentősebb helyi művész távolmaradt, egyedül — gróf Mikestől és vele egyetértőktől favorizált — Mayer Sándor állított ki. A két világháború között működő szobrászok zömének megbízatásra lehetőség az első világháborús emlékművek, és az egyházművészeti munkák területén adódott. így Rumi Rajki István is a gyakran jelentkező napi kenyérgondjait csak e területeken oldhatta meg, de >ez nála részben csak óhaj maradt, mert közben épületműkő munkák kényszerű vállalásából élt. A kezdeti háborús emlékművei közt jelentős a Szentpéterfa község részére készült 8,5 |m magas alkotás. Megkülönböztetett figyelmet érdemel az eszmeileg szépen fogalmazott érzelmes tartalmú háromalakos fő szoborcsoport. E búcsúzó fiatal család önálló emlékműként Jakfa lakóinak is elkészült életnagyságban, amely művészibb az országszerte jelentkező mélabús, vagy harcias átlag emlékműveknél. A sikertől indítva országos hősi emlékmű-pályázaton is bemutatja, de a bizottság nem díjazta. A későbbi jelentős ihősi emlékmű alkotásainál a „Kígyóölő"-t változatokban komponálja időtlenül fenséges .emlékművekké ((egysem valósult meg köztéren). A sort az l-es Honvéd emlékműve nyitja (1935). Kende Béla (főszerkesztő a Művészet 1936 októberi számában: „Az I. Honvéd emlékpályázat" című cikkében így vélekedik : „Rumi Rajki.— Pázimándy \— (Csat' G. mindkét megoldása a leg^ maibb művészet és még évszázadokra szóló, de csak a férfiúi hősiességet jelképezi és nemi a magyar katona bátorságát. Megérdemli a két szobor, hogy helyet 460