Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 11-12. (1977-1978) (Szombathely, 1984)

Gyógyszerészettörténet - Zboray Bertalan: A magyar gyógyszertárak segédeszközei a századforduló táján

SAVARIA 11—12. KÖTET A VAS MEGYEI MUZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 1977—78 A MAGYAR GYÓGYSZERTÁRAK SEGÉDESZKÖZEI A SZAZADFORDULÓ TÁJÁN ZBORAY BERTALAN A növekvő forgalom, és az időnkint jelentkező segéderő-csökkenés már a múlt században arra késztette a gyógyszerészeket, hogy a valamikor jórészt kézierővel — manuálisan — történő gyógyszerkészítés 'megkönnyítésére olyan segédeszközöket szerkesszenek, melyek alkalmazásával egyrészt megkönnyítik, másrészt meggyorsítják az expeditiót, szóval a imái értelemben vett „gépesítés­re" kényszerültek. A továbbiakban bemutatnék néhány olyan segédeszközt, melyet a múlt század utolsó évtizedeiben és a jelen század elején nemcsak neves, de szakmá­juk szakszerű művelésére törekvő gyógyszerészek szerkesztettek, a már emlí­tett célok elérése céljából. A Gyógyszerészi Évkönyv nevű és Д8924>еп -megjelent kiadványban dr. WINKLER LAJOS Than professzor tanársegéde a „Capsulák foefúvásáról" cí­mű cikkében ezeket írja:... „kétségtelen, hogy az osztott porok számára szol­gáló capsulálk kinyitására a szájjal történő befúvás nemcsak unaesthetikus, de a modern hygiene nézőpontjából határozottan rosszalandó..." A továbbiakban Winkler, aki nemcsak kitűnő analitikus volt, de a gyakorlati gyógyszerészet problémáit is ismerte — megoldásként két dolgot ajánl: vagy olyan capsulât kell kigondolni, amelybe a port befúvás nélkül zárhatjuk be, vagy a foefúvásra kell olyan megoldást alkalmazni, hogy a befúvás ne szájjal történjék. Cikkében bemutatja „tanító-főnökének" ROZSNYAY MÁTYÁS-nak reformcapsuláját (1. kép), mely négyszögletű papiroslapból készül, úgy, ihogy a lapot előzőleg behaj­tással három mezőre osztjuk в a port a kiihelyezett lapokra dividáljuk — oszt­juk — szét. Á bezárt capsula képe eltér az addig használt zárási módtól, s éppen ezért félő, hogy a nem kellően bezárt tokból a por alakú gyógyszer szállítás köz­ben kiszóródik. Ezekről a kérdésekről — írja Winkler — barátjával KRIEGNER GYÖRGY budapesti gyógyszerésszel beszélgetve, olyan fújtató készüléket konst­ruáltak, (2. kép), mely a recepturai asztal lapja alatt van elhelyezve, s az asz­talon kellőleg kialakított csőben folytatódik. A készülék lábbal »működtethető, ami előnyös azért is, mert a dolgozó gyógyszerész egyik kezében a capsula­csomót, a másikban pedig az elosztott port tartalmazó kártyát tarthatja. (3. kép) A capsulák kinyitásának kérdése valószínűleg a további években is foglal­koztatta a gyógyszerészeket, úgyhogy mire a szájjal való befúvást eltiltó 46673/ 1899 B. M. számú rendelet megjelent, indokolásul ez nemcsak arra hivatkozik, bogy „ ... a szájjal való befúvás az egészségre ártalmakat rejt magában...", hanem azt is említi, hogy a portokok nyitására más, ihigiénikus eszközök is vannak már. Egy ilyen kisebb, kézzel működtethető fújtatót mutat következő képünk (4. Kép), melyet GROSZ BAMU gyógyszerész kollégánk szerkesztett 1900-ban. Lé­439

Next

/
Thumbnails
Contents