Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 11-12. (1977-1978) (Szombathely, 1984)
Gyógyszerészettörténet - Benkő Ferenc: Hogyan bánjon az orvos a patikusokkal? – Fr. Hoffmann „Medicus politicus”-ának regulái
nagyon óvatosan kell eljárnia, minden alkalommal vizsgálat alá kell vetnie az ilyen gyógyszereket, ki kell Iderítenie összetételüket, mielőtt felírná. Mert szinte ahány pharmacopoea van, annyi a változatuk az ©piátoknak is, így példának okáért a Mindae laudanum opiatum-ot nevezik Essentia anodynának; az az orvos, aki ezt nem tudja, felír tíz cseppnyi Essentia anodynát, laudánumbói, az igazi opiátumból viszont csak három szemernyit. Tehát nagyon nagy tévedést követhet el ennek a felírásában. 5. Szabály „Magis Medicus debet scribere quam dicere". Inkább írjon az orvos, mint szóban mondja el. Ezt a szabályt a gyógyszerek rendelésekor kell szem előtt tartania, hogy ne kövessen el tévedést, és vele együtt a patikus se kerüljön veszélybe. Itt, Hallaeban történt valamikor ez a szomorú eset, amikor egy bizonyos M.Merck nevű lelkipásztornak egy hajadon leánya rosszindulatú lázas petécs-kórban szenvedett és az orvosa, aki itt akkoriban Physicus Ordinarius volt, a láz csillapítására Nitrum Antimoniatuimot itatott vele, teljes sikerrel, úgyhogy nem lehetett (kétsége a gyógyulás felől; másnap, az orvos, amikor elment hozzá, a beteget jó állapotban találta, csupán lázas hevületről panaszkodott, távozóban kérte a gyógyszerészt, hagyja meg f amulusának, vigyen át a betegeskedő lánynak féldrachma Nitrum Antimoniatuimot. Az orvos távoztával a famulus átküld egy üveg antimoniumot |(vitrum Antimonii). A hajadon bevette a gyógyszert, majd így szólt: most a halálomat itattad meg velem; ugyanis a leghevesebb tünetek fogták el, heves hányás, tűrhetetlen fájdalmak, és hat óra múlva meghalt. Ez és hasonlóak az orvosok hanyagságából naponta elő szoktak fordulni. Ezért óvakodjék az orvos attól, hogy csupán szóban mondja meg, mit kíván rendelni, hanem mindig írja is fel. (Korunkkal ellentétben, a XVIII. század gyógyászatában többféle antimoiwegyületet használtak. így a fentebb említett Nitruim Antimoniatuimot is. Szintén lázcsillapításxa használták az Antámonium diaphoretiicumot. (Torkos szerint: „Izzasztó Piskoltz Por") A Vitrum Antimonii (Torkos „Piskoltz-üveg"-nek nevezi) = Antimon (III.) oxid, mintegy 10—20 Antimon (III.) sulfiddal 9 . Az itt említett Sb-vegyületek mindegyike szerepel úgy az Antidotarium Cassovienseben (1732), mint Torkos J. J. Taxa Pharmaceutica Posoniensisében (1745). Az első debreceni gyógyszertár 1771-es leltárában 10 is mindegyik vegyület feltalálható, bizonyságául annak, hogy nálunk is használták. Az antimon arzénszerû mérgezést okoz (Issekutz 11 , Tabulae ad Pharm. Hung. Ed. VI. i. 71 oldalán 12 .) 6. Szabály „Reformatio Pharmacopoeorum et modemtio taxae summe necessaria est" A farmakopoeák megújítása és a taxák mérséklése nagyon szükséges. Az officinákban akkora a gyógyszerek bősége, hogy felét minden kár nélkül nélkülözhetnénk, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy ennek tömegét a régiek tudatlansága okozta, mert hiszen ingadoztak a szilmpliciák hatását illetőleg, ezért olykor összekevertek minden oda nem illő idolgot, (ami csak a (kezük ügyébe került. Vegyük például a térjék összetételét, amelyet ötven alkotórészből tesznek össze, holott elég ivolna húsz is, a többi pedig teljesen fölösleges. Ha mégis megfontoljuk a hatását, senki sem fogja tagadni, hogy némelyik egyszerű olajnak, vagy tejnek, mint ellenméregnek nagyobb a hatása, mint magának a térj éknek, amely semmi más, mint egy javított opium, amely 432
