Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 11-12. (1977-1978) (Szombathely, 1984)
Természettudomány - Kiss Tamás: Az Alpokalja epifiton zúzmóvegetációjának mennyiségi és minőségi elemzése
A táblázatból a különböző héjkéreg-típusok előfordulási gyakorisága alap ján következtethetünk a zuzmóvegetáció hasonlóságára, különbözőségére. A római számok az egyes Sörensen-index intervallumokat jelölik, a sor számai pedig a rhitidoma-típusok lehetséges kombinációit tartalmazzák. Az oszlopok számadatainak alakulása szemléletesen mutatja, hogy a különböző héj kéregtípusú párok mely Sörensen-index csoportban fordulnak elő legtöbbször, melyekben hiányoznak, vagy éppen átmeneti értékeket mutatnak. A mátrix értékelésénél az 1. és ( a 3. táblázat adatai egyaránt felhasználhatók. Például, ha \a 3—4 pár előfordulási értékeit vizsgáljuk rögtön szembetűnik, hogy azon Sörensen-index csoportban fordulnak elő együtt legtöbbször, amelyekben a fák zuzmó vegetáció ja közötti hasonlóság csekély. A Sörensen-index növekedésével együttes előfordulásuk rohamosan csökken. Hasonló képet mutat a simakérgű lombos fák és a repedezett kérgű lombos fák összehasonlítása is. Ha az 1—3 oszlopot összehasonlítjuk a 3—4 oszloppal, a többi táblázattal összhangban megállapíthatjuk, hogy a simakérgű lombos fák és a repedezett kérgűek zuzmóvegetációja kevésbé hasonlít egymáshoz, mint a repedezett kérgű lombos és tűlevelű fák zuzmói. Ha például előbbi állításunkat a 2. táblázat segítségével kontrolláljuk, rögtön láthatjuk, hogy valamennyi simakérgű fán a Pa alkatú telepek száma 3 vagy annál kevesebb, a Ra alkatúak száma maximálisan 4, az Usnea alkatúaké pedig 0. Ez a kép ellentétes a repedezett kérgű fák életforma-spektrumával. A jmátrix táblázatból is kiderül, hogy a Castanea sativa és Pinus silvestris tönkök zuzmóvegetációja közötti hasonlóság (V. Sörensen-intervallum, érték: 0,421) nagyobb, mint az azonos fajok törzsei és tönkjei között. (III. Sörensen-csoport, értékek: 0,275 és 0,294). A táblázatok használatával természetesen további összehasonlító és elemző munka végezhető. összefoglalás Amint azt az eredmények is kifejezik, a rhitidoma jelentős ökológiai faktor az epifiton zuzmók számára. Az elvégzett kutatások azt igazolják, hogy a gazdanövény-specifitás problémája, lényege nam egyes fajok szintjén ragadható meg, hanem sokkal inkább a hasonlósági indexek és életforma-analízisek alapján. Cönológiai szempontból is igazolt tény, 'hogy bizonyos társulások, pl. a Graphis scripta szinuzium kimondottan a sima kérgű fákra jellemző, míg mások, mint a Cladonietum delicatae asszociáció a tönkfelületeken alakulnak ki. A tanulmányban különös hangsúlyt kapott a Castanea és Pinus tönkök zuzmóvegetációjának összehasonlító elemzése. Ennek során világossá vált, hogy a tönkök zuzmóvegetációja a különleges ökológiai adottságok miatt, még fenyő és lombos fa relációjában is rendkívül hasonlíthat egymásra. Az életforma-elemzés is megerősítette a rhitidoma, mint ökológiai faktor jelentőségét. Jelen közlemény is hangsúlyozni kívánta a kvantitatív jellegű ökológiai kutatások jelentőségét, amelyek segítségével, a hagyományos florisztikai elemzéseknél sokkal használhatóbb információk birtokába juthatunk. Különösen nagy távlatok mutatkoznak az indikátorszerepre alkalmas rendszerek ökológiai kutatásában. Mint az első hazai kvantitatív jellegű zuzmóökológiai tanulmány, az alkalmazott módszerek által szabott korlátok: között, az említett célt tűzte maga elé. 42
