Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 11-12. (1977-1978) (Szombathely, 1984)
Gyógyszerészettörténet - Szigetváry Ferenc: Különböző tulajdonviszonyú patikák kialakuláa Vas megyében a XVI–XVIII. században I.
„konzervatív" módszerekben és a soraikból kikerülő kuruzslókban, javasaszszonyokban, csontforrasztókban. Klein Jakab szerződéséből és leveleiből nem szerzünk tudomást az uradalmi népek gyógyszerrel való ellátásáról, azonban iha Praitenstainer Gábriel újkeresztény orvos 1649. évi szerződését nézzük, abban érdekes fogalmazással találkozunk az udvari népek gyógyításáról: a jfőúri család tagjain kívül „fő és vice uraiméknak, étekfogóknak, muzsikusoknak, mesterembereinknek, inasainknak és szobalányainknak, kik minekünk szolgálnak és pénz-fizetésük nincsen, továbbá rabjainknak, lovászainknak, kocsisainknak és csatlósainknak" járandóságuk az orvosi kezelés. De „szolgálóink és szolgálónéink, kiknek mitőlünk fizetés jár és azok, akik nem udvarunkban laknak, hanem kinn házaknál, ha megparancsoljuk Praitenstainer doktornak, hogy (őket) meggyógyítsa és orvossággal hozzá lásson, az ő fáradtságáért és orvosságáért tartozunk mi, avagy a mi szolgáink ő néki megfizetni." 44 Nem tévedek talán nagyot, ha az udvari patika hozzáférhetőségét az orvos szerződésében írottak szerint képzelem el. Klein szerződéséből és levelezéséből egyértelmű, hogy ő a gróf alkalmazottja, a patika a benne lévő szerekkel, felszerelésekkel a gróf tulajdonát képezik. A gyogyszeranyagok beszerzése, elkészítése Klein feladata, amelyek költségeit az uradalom köteles neki megtéríteni. (Ez új vonás, mert a szakirodalomban isimertetett erdélyi főúri patikák esetében azért magas a patikus fizetése, mert néki kell ebből biztosítania a gyógyszereket.) 45 A főúri patikákról és ezeken keresztül a főurak gyógyításban közvetve kifejtett tevékenységéről nem lenne teljes kialakuló képünk, ha nem emlékeznénk meg a korszak egyik jellegzetes gyógyítási-kezelési módszeréről : a gyógyszertudakozódásról és gyógyszerajánlásról. A kastélyokban, udvarházakban — házipatika hiányában is — megtalálható a gyógyszeres almárium, vagy patikaláda. Ennék kezelője, szakértője általában a ház asszonya, aki állandó, kötelességszerű elfoglaltság hiányában, érdeklődésénél fogva fordul a gyógyítással foglalkozó tudományok felé. Tevékenysége 'hasonlatos gyökereiben a nép közt szükségszerűen divó „önsegély"-hez, azzal a különbséggel, hogy a főrendi hölgy műveltebb a kor átlag-asszonyánál, hozzájuthat korának szak-tudományos irodalmához, azt többé-kevésbé megérti külön előtanulmányok nélkül is, ezt összeötvözi a rendelkezésére álló empirikus ismeretanyaggal. Időnkint alkalma nyílik szakemberek (orvos és gyógyszerész) tanácsát kikérni és tanul is tőlük. Az így megszerzett ismeretanyagát alkalmazza, családtagjainak, rokoni-, baráti-, ismerősi körének levélben is továbbadja tanácsként, orvosságot „kommendál", esetleg mellékel is. Mindig ellenszolgáltatás nélkül, mondhatjuk a segíteniakarástól indíttatva. Tevékenysége kényszerű, hézagpótló, hisz a jól képzett szakember hiányát akarja kitölteni, vagy az eredménytelen „szakember" balsikerét szeretné helyrehozni. A főrendű hölgyek ilyetén gyógyító-szolgálatára, az ebből eredő esetleges kiadásokra a fedezet bőven adott volt. 46, 47 Az eddig fejtegetettek vonatkoznak a szépirodalomban többhelyütt feldolgozott „Murányi Vénusz" Széchy Máriára, akivel foglalkoznunk kell kőszegi vonatkozásai miatt is. 48 Azonban elmondottak csupán férjének, Wesselényi nádornak haláláig vonatkoztathatók rá, mely időponttal egybeesik vagyonának elkobzása, magának pedig Kőszegre történő számkivetésszerű kényszerű visszavonulása. Nem tudjuk, birtokainak konfiskálása után milyen volt anyagi helyzete és a Kőszegen végzett gyógyító tevékenységéért fogadott-e el ellenszolgáltatást? Beteg-anyaga mindenesetre kiszélesedett Kőszegen, mert nemcsak a ro413
