Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 11-12. (1977-1978) (Szombathely, 1984)

Helytörténet - Szövényi István: Fejezetek a kőszegi asztaloscéh történetéből

Grunner (Groiner) György evang., Schwartz Kristóf evang., Púrth György evang., Kerl Mihály kat., Grunner (Groiner) Dániel evang., Schwartz Sámuel evang., Richter József kat.

31 Mintegy (két évtized alatt a céhtagok száma alig változott, csupán az erőszakos rekatölizálás hagyott nyomot a szervezet vallási megoszlásában. Az 1780ban végbement összeírás alkalmával ugyanis kat. mester volt <4, [legény 11, inas 2, összesen 17, evang. ímester volt 2, legény Í3, tiinas —, összesen б.

32 Belső villongások a céh életében A oehszervezet belső élete a szigorú regulák ellenére sem volt békés és zavartalan. A mindennapok gondjai, a jobb munkalehetőségek keresése gyakran éket vertek a korántsem' uniformizált képességű mesterek közé. A céhen belül adódó vitás kérdések és a mesterek közti egyenetlenség megszüntetése — miként az előzőekben is láttuk — a céh legfőbb gondviselőjének, a városi magisztrátusnak hatáskörébe tartozott. * 1744-ben „Az Tislérek között az koporsók csinálása viget örökinváló vissza vonyások vannak — jegyezte fe a nótárius — tettek azért ennek elváltoztatására Hlyen rendelést, hogy az közönséges koporsókat heted szaka az Mester Emberek rend szerint az Czéh Mesternél ke{z)dvén secundum senium (kor szerint), az után csináltatnának az koporsók, eztet pro ratihabitione (érvényesítés végett) az Nemes Magistratusis hellyben hadta, és hogy minden hétben egy Mester Ember az koporsókat csinállya, determinálta (határozta); De dragasság ne legyen, az Emberek ne taxáltassanak, hanem azon az áron adattassanak az koporsók a' mind ekkoráig szoktak legh olcsóbb árán adnyi, szabad lészen Diofábul, Tölyfábul, avagy más extra ordinaria (különleges) koporsót, kinek kinek annál a' Mester Embereknél csináltatnyi, a' kinél fogh teczenyi."

33 Súrlódást okozott az isi, hogy a céhmester részrehajlása miatt gyakran egyenlőtlenül osztották el a murikára jelentkező legényeket. 1776-ban a tanács elé került „letter János orgonya csinálónak alázatos Instantiája (beadványa), mely által közönségessen az Asztalosok ellen irzékenyen panaszkodik hogy ámbár ugyan mintegy 3 Esztendő ellőtt vélek oly egyezésre lépet, hogy seriatim (sorrendben) a midőn tudni illik a sor raita meg fordul jövevény Asztalos Legényeket munkáira küldeni tartózzanak, és ugyan a végeth magát Czéhekben erga depositionem 10 F-norum incorporálta (10 Ft lefizetésével bejegyezte), mindazonáltal ezen most nevezett egyezést arra csigázni kiványák, hogy tudni ülik tsak azon esetre az Legényeknek szolgáltatására, a midőn tudni ülik az többi Czéhbéli Mestereknek azokra szüksége nintsen, tartoznak, mely ebbéli villongások tehát voltaképpen rumináltatván (átgondolván) ... mint pedig hogy szomszéd Soprony városában is oly usus (gyakorlat) tartatik, főnt emiétett Asztalos Mester Emberek továbbis kötelesek lesznek az Instans (kérelmező) félnek szer szer ént Legényeket küldeni.. .'

,34 A feljelentéseket a tanács nagy körültekintéssel vizsgálta, és az igazságnak megfelelően döntött. „Ifjabbik Grüner Sámuel alázatos Instantiajára (beadványára), mely által az többi Czéhbéli Mesterek ellen mind arról, hogy tudniillik áltálak mind untalan kissebitetik, mind pedig, hogy Legényei el szenvedhetetlen nagy káraival Mihelyébül el csálatattnak Magistratualis ordinaltatott 387