Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 11-12. (1977-1978) (Szombathely, 1984)

Helytörténet - Bariska István: A kőszegi pestisszobor szobrászának felfedezése (Servatius Leitner soproni mester kőszegi munkájáról)

Másrészt — s ez a szerződés utasításában is olvasható —, a „csavarodás mentén" gyermek és angyalfigurákat helyezett el. Ezek a figurák arányos elosztásban találhatók az oszlopon. Az összesen nyolc szárnyas angyalfejet és öt teljes testnagyságban kifaragott gyermekfigurát úgy helyezte el, hogy azok egy-egy oldalon — ha ugyan lehet henger esetében oldalról beszélni —, egymást váltva, egymás alá és fölé faragva egy képzelt függőleges tengely mentén függjenek. Pontosabban szólva az öt gyermekfigura közül négy a spirál mentén felfelé „mászik", míg a galambszáimbóluim alatt levő teljes testtel kifelé, tehát velünk szembefordulva feliratos szalagot tart. Ez a frontális „oldal" természetesen a leghangsúlyosabb, ezért ide összesen négy puttó került. A hátsó „oldalra" ezzel szemben csak három szárnyas angyalfej в egyetlen teljes gyermekfjgura sem. Elölről szemlélve ugyanajklkor jól látható a jobb és bal oldalra elhelyezett három-három gyermekfej és figura. Elölről tehát ezeknek a csavaç mentén elhelyezett figuráknak több szerep jutott a spirál lendületének visszafogásában, a mozgalmasság kifejezésének többszínűségében. Ez is igazolja, hogy a kőszegi pestisszobor frontálisan gazdagabb, hiszen mondanivalójával az egykori magyar város piaca felé „fordult". A legfelső puttófigura szalagján nehezen rekonstruálható szöveg áll. Megfejtése fontos, hiszen úgy tűnik, ez az egyetlen, a szoborral egyidős véset. Minthogy a szalag az első szónál redőt vet, s nehezen olvashatóvá tette azt, kénytelenek voltunk a szövegben elrejtett chronosticonra is támaszkodni a megoldásban. A chronosticon kedvéért ezúttal kis- és nagybetűs átírást alkalmazunk, s zárójelbe foglaljuk azokat a betűket, amelyeket a rekonstrukció során mint lehetséges változatot leltünk meg: „i(L)a,(p)sos DIVa Trias Libera faMe pesteqVe beLLo" („Szentháromság szabadítsd meg az elesetteket a végzettől, a (pestistől és a háborútól"). A szövegből tulajdonképpen csak az „L" és a „p" Ibetűk hiányoztak. Az „L"-re azonban szükség volt mint száimértékű betűre 'is, hiszen ismertük a szobor állíttatásának pontos 1713-as évszámát, meg tudtuk határozni, hány betűhely hiányzik, s azt is, hogy a szalagon levő első helyen a még rekonstruálható betűnyom valóban „L"-re következtet. A többi számértékű betűvel kiegészítve így megkaptuk az 1713-as ohronostichont, s már csak a „p" behelyettesítése maradt hátra. Értelemszerűen, kötött betűhely ismeretében erre egyedül a „lapsus'-elesett szó kínálkozott. A szerződés harmadik pontjában Servatius Leitner azt írta, hogy a derékpárkányzatra két gyermekfigurát javasol „cédulát vagy táblát tartva, amelybe valamiféle írást is készíttethetünk". A két szárnyas puttó valóban ott fül a „homorú derékpárkányzaton", köztük az oszlop tövéhez levélszegélyes táblácska támaszkodik. A táblán ma már nem olvasható semmiféle szöveg. Tudjuk, hogy a szobor három restauráláson esett keresztül, nevezetesen 1813^ban, 1869-ben és 1974-ben. Állítólag ez utolsó alkalommal már nem lehetett rendbehozni ennek a mellső táblának a szövegét, amelyet pedig 1813-ban, az első restauráláskor véstek rá. Lehetséges, hogy másodlagos szöveg volt, Leitner ugyanis a szerződés szerint csak a lehetőséget adta (meg a tábla megszövegezésére. Ennek a mellső táblának állítólagos felirata a következőképpen hangzott: „O aeterna Trlnltas et prlnCTpIaLIs Vnltas, Te qVIDqVID orbe VertltVr, LaVDetVr VblqVe IVblLo" („Oh, örök Szentháromság és Isteni Egység, Te, aki a világon jelen vagy, örömujjongással dicsértessél mindenütt"). A szövegben levő chronosticon szerint ezt a szöveget az 1813-as restaurálás alkalmával vésték a, könny en porló homokkőtáblába. Minden valószínűség szerint másodlagos szöveggel van dolgunk. 371