Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 11-12. (1977-1978) (Szombathely, 1984)
Természettudomány - Kiss Tamás: Az Alpokalja epifiton zúzmóvegetációjának mennyiségi és minőségi elemzése
A táblázatból kitűnik, hogy a Carpinus betulus fán kívül valamennyi fafajon a Pa életforma az uralkodó. Sorrendben ezután következik a Ra és az Ex életforma. Feltűnő — az eddigi kutatások alapján — az End életforma ritkasága. A summa értékei az életformák florisztikai megoszlását mutatják. A Pa és Ra életformák uralkodását magyarázhatjuk egyrészt a nedvesebb mikroklimatikus viszonyokkal, továbbá azzal, hogy a fafajok többsége vastag, repedezett kérgű. Ez a kéregtípus kedvez a levél- és bokroetelepű zuzmók megtelepedésének. Az elmondottak azonban nem jelentik azt, hogy a simakérgű fákon nem fordulhatnak elő Ra-típusú fajok ((2. táblázat). ESTEVEZ—ORUS— VICENTE (1980) éppen Fagus silvatica levágott ágdarabjain vizsgálták az Evernia prunastri kapcsolódásának módját a szubsztrátumhoz, kiemelve a hifák behatolásának mélységét az ágak szöveteibe. Megállapították, — ASCASO— GONZALEZ—VICENTE (1980) kutatókkal egybehangzóan —, hogy az említett zuzmófaj gombafonalai behatolnak a xilém sejtjeibe is! Megjegyzendő azonban, hogy a letört vagy levágott ágaknak és tönköknek — különösen korhadásuk esetért —, jellegzetes ökológiája van. (MUHLE—LeBLANC 1975). Az 1. és 2. táblázat segítségével is megállapítható, hogy a tönkökön a Cl-alkatú fajok száma megnő. Ha a gazdanövény-specifitást az 1. táblázat alapján vizsgáljuk, hamar belátható, hogy a fajok szintjén még sok adat esetében sem állapítható meg egyértelműen, hogy adott zuzmófaj melyik fafajt részesíti előnyben. Egy életformaspektrum azonban jellemzőbb lehet egy fafaj zuzmóvegetációjára. A 2. táblázatban, a százalékos megoszlás rovatból, sokkal meggyőzőbb következtetéseket vonhatunk le a fafaj — életforma-spektrum kapcsolatra vonatkozóan. A táblázatból az is kiderül, hogy a két simakérgű fafaj, a Carpinus betulus és a Fagus silvatica életforma-spektruma a kéregtextúrák hasonlósága ellenére jelentősen különbözik. Az 1. táblázat alapján számított Sörensen-indexek számokban fejezik ki a gazdanövény-specifitást és a hasonlóságot a fafajok zuzmóvegetációjában. Minél nagyobb a Sörensen-index értéke, annál nagyobb a hasonlóság a két fafaj zuzmóvegetációjában, és a magasabb értékek esetében nagyobb a valószínűsége annak, hogy az összehasonlított fafajokon azonos taxonok fordulnak elő. A Sörensen-indexek, a fafajok zúzmóvegetációjának összehasonlítására Fafajok ! SQ I. csoport: 0,054—0,097 1. Carpinus betulus-Piinus silvestris 0,054 2. Fraxinus ornus-Pinus silvestris 0,060 Juglans regia-Pinus s. tönkök 0,060 3. Pinus silvestris-Quereus cerris 0,062 4. Alnus glutinosa-Pinus silvestris 0,064 5. Acer inegunidoi-Pinus silvestris 0,036 6. Corylus avellana-Pinus silvestris 0,074 Larix decidua-Pinus silvestris 0,074 7. Carpinus betulus-^Pyrus communis 0,075 8 Juglans regia-Pinus silvestris 0,081 9. Ataus gluminosa-Pyrus communis 0,085 10. Carpinus 'betulus-Quércus ,robur 0,093 Corylus avellana-Pyrus communis 0,093 Lairix decidua-Pyrus communis 0,093 36
