Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 11-12. (1977-1978) (Szombathely, 1984)

Helytörténet - Bariska István: A kőszegi pestisszobor szobrászának felfedezése (Servatius Leitner soproni mester kőszegi munkájáról)

2do A teljes szobormű jó négy öl magasságban álljon a földtől, méghozzá úgy, hogy a posztamens a homorú derékpárkányzat nélkül kilenc láb hat hüvelyk legyen, az oszlop azonban derékpárkányzattal és oszlopfővel tizenkét és fél láb, az erre kerülő Szentháromság-ábrázolat öt és fél láb legyen. 3tio Az oszlopot csavartan kell elkészíteni, a csavarodás mentén azonban vegyesen gyermek és angyalfejekkel váltakoztatva, ezalatt, a derékpárkányzat mellett két gyermekFgurával, cédulát vagy táblát tartva, amelybe valamiféle írást is készíttethetünk. > 4to Fent, a posztamens minden sarkán egy-egy szobor álljon, mégpedig Szent Sebestyén, Szent Rókus, Szent József és Szent ... ! I 5to A posztamens ne állíttassák közvetlenül a talajra, hanem körös-körül belülről jól kifalazott lapokra. 6to A „kläider" széltében befelé tizenkét láb legyen, és pedig nyolc szögletű, egyik felét szabadon hagyva, miként Sopronban, s ahogy a megadott vázlaton is látható, körülötte kettős lépcsőzettel, egyet a térdeléshez, egyet pedig, ahol a korlátlábak állnak. 7mo Mint fent említettük, az egész szoborműnek nagyon jó kőből kell készülnie, ugyanabból a kőfejtőből, mint a soproniaké. Csináltassék továbbá az arányok egyetlen hibája nélkül: úgy a szobrászati munka, miként a kőfaragás is, különben a szobrászt és a kőfaragót terheli saját költségét az ilyen munka kijavítása. ( A kőművesnek is, aki a fundamentumot rakja ki, vas- és fémeszközök nélkül kell elhelyezni a szobrot, továbbá a szobrász és kőfaragó jelenlétében és részvételével. Megegyezés született arra nézve is, hogy a szobrász a maga és a kőfejtő munkájáért készpénzben fizettessék ki. Kőszeg szabad királyi város Nemes Magisztrátusának háromszázötven aranyat és öt dukátot kell fizetni, méghozzá a munkálatok elkezdéséhez áldomást is, azaz az áldomással együtt százötven aranyat, a többi kettőszáz aranyat a munkák hiánytalan elvégzéséért. Továbbá, mint ahogy illik, a munka elkezdésekor, ameddig szükséges, a szobrásznak és kőfaragónak, valamint embereinek ellátást adjanak szállással együtt. Mint ahogy máshelyütt is szokásban van, itt is megígérték a céhlegényeknek, hogy az elvégzett munka után a céhlegényeknek tetszés szerint borravalót adnak, s végül, hogy visszaszállítják őket Soproniba. S 'hogy minden úgy történjék, ahogy abban a két fél megállapodott, igaz hitelesség és jó ibizonyosság kedvéért két azonos tartalmú contractus vagy contractuspéldány állíttatott ki saját kezűleg és a szokásos pecséttel. Kelt Sopronban 1711. jún. 20-án Seruatius Leithner polgári szobrász manu propria Ezután felvettem a szerződés alapján ígért százötven aranyat, húsz aranyat áldomás gyanánt."

2 (Az aláírás felett Leitner gyűrűs pecsétje, lásd. a contractus utolsó oldala másolatban a képmellékletben, a szerz. megjegyz.) Megítélésünk szerint ennek a szerződésnek a másik nagy nyeresége abban van, hogy vele igen jól jellemezhető a 18. század elején még oly ritka mestermagatartás: a művészi öntudattal rendelkező szobrász portréja. Művészettörténetünk joggal hiányolja kiváltképpen a templomok belső terébe állított művek mesterének nevét. Éppen fent volt szó arról, hogy a kőszegi jegyzőkönyv 364