Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 11-12. (1977-1978) (Szombathely, 1984)
Néprajz - Dömötör Ákos: Nagy István meséi
farkas meséjét Dömötör Sándor kétszer is följegyezte: először 1952. szeptember 14-én, másodszor pedig 1954. március 5-én. „Volt egyszer egy öreg királ 1 , annak volt három fia. A legnagyobbat hívták Kenéznek, a középsőt Csatárnak, a legkisebbet Leventének. Az öreg beszólította a legidősebbet, Kenézt: — Édes fiam, érzem halálom közeledtét, szeretném egyik menyem megismerni. Azért menj el, keress magadnak magadhoz illő feleséget! A Ikirálfi kiment a fegyvertárba, választott jió fegyvereket és egy szép paripát. Azzal elbúcsúzott szüleitől és testvéreitől: útnak indult. Mikor a város végére ért, egy öreg koldus alamizsnáért könyörgött neki. De a királf i thenykén azt felelte: — Nekem egy csepp kedvem sincs a zsebembe vájkálni! Megyek szép szeretőt keresni." „Egyszer volt egy király, aki fiatalkorában elfelejtett megnősülni. Akkor vette a rózsaláneot, midőn életének ötvenedik életévén is túl volt. Ez még nem lett volna olyan nagy különbség, hanem azon már mégis nagyot nézett a világ, hogy a már öregkorban levő királ egy viruló szépségű 16 éves hercegnőt vett el feleségül. De a hercegnő nagyon meg volt elégedve a sorsával. Azért is, mert a gólya négy esztendőben háromszor reászállt a királi palotára, úgyhogy a négy évben 3 fia született a királynénak. A legnagyobbikat hívták Kenéznek, a középsőt Csatárnak, a harmadikat Leventének. Az öreg királ érezte halálának; közeledését, magához szólította legidősebb fiát, Kenézt. — Édes fiam, érzem halálom közeledtét — aszongya —, egy menyemet szeretnék megismerni és hozzá — imég ha az Isten adná! — egy kis unokát. Légy szíves, menj el a nagy világba, Ikeress magadnak magadhoz illő nőt! A királyfi szót fogadott, kiment a fegyvertárba, választott magának jó kardot, a ménesek közül pedig egy jó paripát. Elbúcsúzott szüleitől, testvéreitől és útnak indult. Mikor a város végén ment, egy öreg koldus alamizsnáért 'könyörgött neki. Àzt mondja a királyfi: — Hej öregem, nekem most egy csöpp kedvem sincs a zsebembe vájkálni, megyek szép szeretőt 'keresni." Nagy István mesehősei változatos ellenfelekkel szállnak szembe. Vitéz Kalmus óriásokat győz le, és egy Arasztos Tóbiás nevű törpétől szenved kezdetben vereséget. A természetfölötti erővel rendelkező szárnyas farkas legyőzése után a hős segítője lesz. Bátor Tamás egyik rémisztő ellensége egy sárkány. Árgirus királyfi a hétfejű sárkánynak megfelelő Visinszkó nevű szörnyetegtől menekül sikeresen. Az ellentétek kifejlődésének iránya a mágikus világban magától értetődő a hallgatóság számára, és éppen ezért meglepetés az uraiújfalusi mesemondó sajátos módszere: kevéssé ismert elemekkel bővíti a hagyományos cselekménysorokat. Vitéz Kalmus meséjének gazdag tíipusláncát (AaTh 304+302+554) egy aitiológiai mondával fejezi be, mely szerint az üstökös az égbe feldobott szörnyből keletkezett. Bátor Tamás meséjében két közismert típust (AaTh 326 és 300) -egy ismeretlennel köt össze (Okos cserék). Gyurka meg a királláivy meséjében három típusból álló lánc (AaTh 554+300+302) befejezése ismeretlen cselekmény (az öregember tánca). Sajátos, típusegyezésen alapuló „közös cselekm)ényhalmaz"-okat vehetünk észre: mind Vitéz Kalmus, mind pedig Gyurka és a királlány meséjében előfordul az Elrejtett erő (AaTh 302) és a Hálás állatok (AaTh 554) típusa. Az utóbb említett tündérmese Bátor Tamás szerkezetével a Sárkányölő (AaTh 300) mt. tekintetében mutat egyezést. A cselekményhalmazok közös területeinek egyezései arra mutatnak, hogy ЗИ
