Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 11-12. (1977-1978) (Szombathely, 1984)

Néprajz - Dömötör Ákos: Nagy István meséi

Nagy István 1879. június 6-án született Uraiújfaluban. Apja ugyanebben a községben jött világra 1856-ban, anyja pedig a környéken lévő evangélikus Nagygeresdről származott. A szegényparasztnak számító Nagy István hűségesen követte apja példáját foglalkozása megválasztásában, családalapításában. Világéletében földműveléssel foglakozott, feleségét pedlig a településtől nem messzire fekvő Szentivánfáról hozta. Míg a mesemondó Nagy István megmaradt falujában, négy testvére távolra rajzott ki a szülői házból. Együk öccse maég az első világháborúban pusztultt el. Nővérei közül egyik Budapestre, másiik Debrecenbe ment férjhez. Nagy István két lánya Baranyába követte férjét; fia és legkisebb lánya Uraiújfaluban maradt. Előbbi (Nagy József) apja nyomdokain haladt, és megmaradt földművesnek, de apja tréfás szavával élve tejescsésze-tag lett. Utóbbinak, Karolinának a férje naponta rendszeresen bejárt a répoelalki sajtgyárba. Nagy István rokonságának földrajzi kiterjedése tehát a két világháború közti korszakokban megnövekedett, és leszármazottjai a bérmwnkássághoz közeledtek táráadalmi átrétegződésük következtében. A család sorsánaík döntő változásai megerősítették az uraiújfalui mesemondóban a polgári társadalom műveltségi hatásainak érvényesülését. A .Jkitárult új világ" a szórakozás hány ományos formáiban erjesztette a zárt faluközösség mezőgazdasággal foglalkozó népét és annak éledező társadalmi érdeklődését. Nagy István a községén kívüli világgal lényegében kőszegi katonáskodása alatt ismerkedett meg 1900—1902 között. Mint tényleges szakaszvezető szerelt le. A katonaságnál gyorsan híre ment, hogy egy közönséges béresgyerek a 10. században könyv nélkül elő tudja adni Petőfi összes verseit. Szívesen hallgatták bajtársai az ő ízes előadásában a János vitézt. Később Arany Toldiját is megtanulta betéve. A honvédségi szolgálat alatt, pihenési időkben előadott versek, elbeszélő költemények és a másoktól hallott ponyvái eredetű tündérmesék, durva vagy éppen obszcén trufák határozottan formálták Nagy István előadásmódját, és kialakították mesemondói repertoárjának állományát, összetételét. Az uraiüjfaíui népi előadóművészben a folklórból táplálkozó nemzeti műköltészet vívta harcát a goromba katonatréfákkal és a ponyvatermékekből származó tündérmesékkel. A szegényparaszti származású mesemondó csodálatos emlékezőtehetségének lehetett köszönni, hogy a megismert cselekménysorokat aprólékos pontossággal tudta újjáalkotni. Nem széttördelt motívumokból

1 hozott ]étre meglepően új szerkezeteket, hanem a cselekménytípusok reprodukciójával ejtette bámulatba hallgatóságát. Ennek a reproduktív mesemondónak a megőrző (készsége és adott műveltségi szintje egyúttal annak a gátjává vált, hogy repertoárja akár stílusában, akár témájában egységes legyen. Nagy István az általa előadott művek összességével kifejezte azt az egyenetlenséget, amelíyet a két világháború közt vagy már régebben a magyar mesemondók sajátosan mutattak. Ennek a tarkaságnak az oka az volt, hogy a mesemondó nyilvánvalóan a társadalmi viszonyok meghatározó és rendező ereje következtében a régi műveltségi hatásokat őrző szinten ragadt meg. Azt is észre kell vennünk, hogy Nagy István élete folyamán változó körülmények közt mesélt. Falujában az első világháború utáni években általában kukoricafosztás alatt szórakoztatta ismerős közönségét. Ez az alkalom lényegesen különbözött a katonaság idején félig-meddig kötelező előadástól, hiszen a mesélés a falusi munkatevékenység kísérőjelensége volt. A katonai szabadidő306