Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 11-12. (1977-1978) (Szombathely, 1984)

Néprajz - †Bárdosi János: A felsőszölnöki szlovén füstösház

metes kályha nagyon kedves (bútora a vendnek. Azon szárítja terményeit, mellette hever éjszakán át családjának valamelyilk tagja, a körülte futó padkákon ... A szobák legtöbbször agyagos földüek s csak újabban terjed a deszkapadlók divatja. A falakat kívül-belül tiszta fehérre meszelik; kívül a fal alsó részét két arasznyi szélességű fekete, kék vagy sárga szalaggal szegik be, mire a vend leány és asszony kedVvel festeget apró virágokat."

58 A hegyvidéki szórvány településekben a XX. század második feléig is fennmaradó néhány füstöskonyhás ház szobájában mi is hasonló állapotokat találtunk, mivel ezekben már csak öregek élnek, gyermekeik helyi vagy távoli modern lakásokba költöztek. 1828-ban már Csaplovits (Kossits) is megemlítette, hogy a hegybeliek házépítésekor kölcsönösen segítik egymást. A szomszédok ingyen adnak épületfát és azt az építkezés színhelyére szállítják. Az ilyen kölcsönös segítési módszerre, az építtető zsúppal történő támogatására Sinkovich és Bellosics 70 évvel később Is utal: „A patriarchális élet maradványa az a némely helyen ma is divó szokás, hogy, ha valamelyik zsupoltatni akar, egyszerűen kihirdeti a faluiban. Erre minden ház elé kiteszi gazdája a zsúpot, melyet azután a zsupoltató összehord. Máskor egy másikon segítenek hasonló módon."

59 Napjainkban ez a kölcsönös segítés, munkaerőiben és fuvarozásban nyilvánul meg. Pável Ágoston az 1920-as évek második felében vizsgálta a nyílttűzhelyű konyhákat a hazai szlovéneknél,

60 nevezetesen Rábatótfaluiban, ahol a részletesen bemutatott és vázlatos rajzokon is szemléltetett, Anderkó Istvánok konyháján kívül még vagy négy-öt nyitott tűzhelyű régi konyhát nézett meg. „Mind

1 kezdetlegesebb, szegényebb volt az Anderkóékiénál, de a berendezés nagyjában mindenütt ugyanaz, csak orào-t (kéményben folytatódió füstlyukat) találni ritkán, úgyhogy a füst a konyhaajtón és az elülső vagy hátsó falon vágott kör alakú vagy négyszögletes nyíláson át távozik a szabadiba. A kemence homlokfala és a füstfogó fal több helyen nem boltozatban ível össze, hanem merőlegesen fut a mennyezetig."

61 Azt is megemlíti, hogy miméi távolaíbb ment a hegyek közé, annál töhb füstöskonyhával találkozott, ezek aránya egyes helyeken elérte a 25—30%-ot is. „Permisén a 47 ház közül még tizenkettőnek, Szakonyfalván pedig a 115 közül még 30-nak van nyílttűzhelyű konyhája."

62 Pável a célkitűzésének megfelelően, csak a füstöskonyhás — tehát már kályhás szobával is rendelkező — lakóházakat, azok tüzelőpadkás kemencéjének formáját és füstelvezetési módját vizsgálta elsősorban, ezért nem fordított figyelmet a füstösházak példánkhoz hasonló továbbfejlesztésére, belső átalakítására, alaprajzi tagolódásának módosítására. Ez azért is sajnálatos, mivel nemcsak ismerte Csaplovits János — Kossits József leírására alapozott — 1828. évi közleményét, hanem lábjegyzetben hivatkozott is a múlt századi füstösházakat bemutató részleteire.

63 Vajon az 1920-as években a szlovén lakóépületeknek még egynegyedét kitevő füstöskonyhás házak közül hány épülhetett eredetileg füstösháznak és ezeket mikor korszerűsíthették, modernizálhatták? Vagyis, miikor alakították át kályhás szobás és kemencés füstöskonyhás (épületté, a födém- és tetőszerkezet megbontása nélkül, ami a legegyszerűbb és legolcsóbb módszernek bizonyult az alaprajzi elrendezés megváltoztatásához, a belső terek korszerűbb kialakításához. A XVIII. században és a XIX. század első évtizedeiben emelt szlovén lakóépületek zöme még füstösház lehetett, amiket a füstöskonyhás és szobás házak csak a múlt század közepétől, de főleg annak második felétől váltottak fel fokozatosan, illetve szorítottak háttérbe. A füstösház és a füstöskonyhás szobás ház a XIX. században több évtizeden keresztül létezhetett egymás mellett, egyrészt a társadalmi rétegződés, vagyoni helyzet, más263