Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 11-12. (1977-1978) (Szombathely, 1984)

Néprajz - †Bárdosi János: A felsőszölnöki szlovén füstösház

Az oromfal déli részén látható másik zsalus ablak, «az általunk 3. számmal ellátott tolitu helyét foglalta el, az előbbivel azonos, 115 cm-es magasságban, az I. 5 és I. 6 jelű falgerendák (között. A gerendákban kivésett felület hossza 50 om, magassága 38 cm, <aminek vége az udvari falsaroktól. 21 cm-re volt. Balra nyitható. A 4. számmal jelölt tolitu az udvar felé nyíló zsalus szobaablak helyén volt, a 4. A és 5. A jelű falgerendában, a padlószinttől 102 алые. A csúsztatható deszkalap számára kivésett felület hossza 48 cm, magassága 36—37 cm, az oromzati falsaroktól 38 cm-re. Jobbr'a nyitható. Az 5. számú tolitu a füstöskonyhában volt, a kemencével szemben levő kis ablak helyén, a 4. A és 5. В jelű boronaelemben, a padozattól 99 cm-re. A kivésett felület hossza 49 cm, magassága 37—38 cm, a régi elbontott közfaltól 32 cm-re. Balra nyitható. (19. kép) A 6. számú tolitu a konyha északi falán, a kemence melletti kis ablak helyén volt, az 5. В és 6. В jelű falgerendában, 115 cm-es magasságban. A icsúszódeszka számára kialakított felület hossza 40—41 om, magassága 35—36 cm, a kibontott közfaltól 36 cm-re. Balra nyitható. A 7. számú tolitu a kiskamra udvari vasrácsos, zsalus ablakának helyén volt, a 4. E és 5. E jelű falgerendában, 99 cm magasságban. A deszkalap számára kialakított felület hossza 38—39 cm, magassága 35—36 cm, a kö^faltól 45 cm-re. Balra nyitható. Az utótobi két tolitu, a csökkentett méretekiből ítélve esetleg a többinél kisebb is lehetett. öt tolitu balra, kettő jobbra nyitható, ennek azonban nem tulajdoníthatunk különösebb jelentőséget. A magassági elhelyezések viszont már többet árulnak el számunkra. Ezekből láthatjuk, hogy három tolitu 115 cm-es magasságban, az 5—6. falgerendában, négy pedig 99—102 cm-es magasságban a 4— 5. falelem között volt, tehát az előbbieknél kb. 15 cm-rel alacsonyabban. Az ilyen elrendezés a tolituk világítást biztosító és füstterelő szerepével magyarázható. Lehetséges, hogy a magasabban elhelyezettek elsődleges funkciója a helyiség megvilágítása volt, az alacsonyabban levőké a füst gyorsabb távozását elősegítő kereszthuzat biztosítása. Kizárólag szellőzési, füstterelő, esetleg füstkivezető funkciója volt viszont, annak a két kis — deszkalappal el nem zárható — 20X15 cm-es nyílásnak, melyek közül az egyik a szoba északi, a másik a kiskamra udvar felöli falán magasan, a 9—10. falgerenda között helyezkedett el. (20. kép) (A szobai belül léckerettel is ellátott.) A konyhában ugyanilyen magasságban, az elbontott közfal meghagyott legfelső iboronaelemén, az udvari faltól 80 cm-re látható egy 32 cm széles füstnyílás, füstlyuk, ami az egykori ajtó felett lehetett. (II. jelű) Ennek már kizárólag csak füstkivezetési rendeltetése volt, ezért találjuk a tüzelőberendezés közelében. (21. kép) A kemencében és a tüzelőpad'kán keletkező füst ezen — valamint az alatta levő ajtón — keresztül jutott a szomszédos helyiségbe, a pitvarba és csak ennek falnyílásain és ajtóin át távozott a szabadba. Feltűnő, hogy a tornácról nyíló mostani konyhaajtó, illetve az egykori pitvauajtó fölött nem volt füstnyílás, füstlyuk.

30 Az alaprajzi átalakítások figyelembe vételével láthatjuk, hogy öt — nagyjából megegyező méretű — tolitu, egy szellőzőtnyílás és egy füstlyuk a füstösházhoz, két (esetleg kisebb) tolitu, egy szellőző- vagy füstnyílás az egykori pitvarhoz szolgált. E lakóépület toliturendszeréből, füstelvezetési módjából kétséget kizáróan az egykori pitvaros füstösház meglétére következtethetünk, sőt bizonyos fokig még a benne zajló életet is elképzelhetjük. 250