Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 11-12. (1977-1978) (Szombathely, 1984)

Néprajz - †Bárdosi János: A felsőszölnöki szlovén füstösház

nyitott, ajtó nélküli, aminek itteni elhelyezése nem indokolt, mivel a közvetlen szomszédságában levő nagykamra padlástere a szín irányából teljes egészében nyitott volt. Ezt csak azzal magyarázhatjuk, hogy a mostani kamrák közfala felett valamikor a padlástérben vesszőből fonott, vagy imás módon kialakított válaszfal lehetett, a tárolás céljára szolgáló gazdasági és a tüzelőberendezéssel ellátott füstös lakótér között. Ha ez így volt, akkor az első paldásfeljáró elhelyezkedéséből következtetve, ugyanilyen padlástérbontó lehetett még a 2. vagy inkább a 3. ollóláb között is, cmivel különben a padlás három helyről történő megközelítési lehetőségének nem lett volna értelme. Alulról a szoba, konyha és kiskamra födómgerendái mind füstösek, kormosak voltak, az utólagos sározás, meszelés alatt. A kiskamra mennyezetén a kormos födémgerendák alatt, velük ellentétes irányban deszkákat szegeztek fel, amiket alulról be is meszeltek, mivel e helyiséget a századforduló körüli évtizedekben hálóhelyként is használták. Az utólagos deszkaborítást már gyári vaészegekkel erősítették fel a mennyezetgerendákra. A déli oldalon a födémgerendák tornác fölé kinyúló végét, az oromtól a szobai mestergerendáig, majd az első padlásfeljárótól a kibontott közfalig, vízszintesen elhelyezett vékony gerendákkal támasztották alá. Ezek végeit a mestergerenda és a kiálló legfelső boronaelemek tartották, de pl. a padlásfeljárónál csak egy függőlegesen álló léodarabfoal szegezték fel a 2. ollóláb átkötőgerendájához. Ezek nem eredeti szerkezeti, hanem csak utólagosan berakott elemek voltak, a fal felett már korhadó födémgerendák tornácra kinyúló végének erősítése céljából. (11. kép) A födémgerendákat alátámasztó hosszanti irányú mennyezetgerendákat egy-egy keresztirányú mestergerenda tartotta. A szobán és a konyhán három, a kamrákon viszont csak két mennyezetgerenda volt, ami az északi fal beszűkülésével magyarázható. A szobai mennyezetgerendák a nyugati homlokfalon túlnyúlnak és konzolosan tartják az oromgerendákat, valamint a falon kívül elhelyezett födémgerendákat. A szoba tornác felőli mennyezetgerendája (G. I. 1) a kibontott közfalig, az északi oldalon levő (G. I. 8) a konyha és kiskamra közfaláig húzódott (ezért a G. II. 3 jelet is megkapta). Az utóbbival megegyező hosszúságú lehetett a középső (G. I. 2) is. Ezt azonban a kemence feletti részen, az új téglafal beépítésekor kivágták (12. kép), ezért mi a bontáskor a konyhában már külön találtuk, az elbontott közfaltól a kiskamra faláig nyúló rövid végét (G. II. 2). A konyha tornác felőli mennyezetgsrendája (G. II. 1) a kifűrészelt boronafaltól a kamrák közfaláig húzódott (ezért G. III. 1 jelű is), a nagykamra feletti (G. IV. 1) már külön elem volt. A kis- és nagykamra észak felőli mennyezetgerendája (G. III. 2 és G. IV. 2 jelű) egy darabban volt, de az utóbbi felett már eltörött. Mindezt a későbbiek könnyebb megértése és megállapításaink igazolása érdekében ismertettük ennyire részletesen. Köztudomású, hogy a mennyezetgerendákat alátámasztó vastagabb, keresztirányú mestergerenda — szinte törvényszerűen — mindig a helyiségek közepén húzódik végig. Házunknál ilyen szabályos elhelyezést csak a nagykamrában tapasztalhattunk (M. 4). A kiakamrában és a füstöskonyhában nem volt mestergerenda, mivel ez már a kettő közötti — utólag beépített — zsilipéit fal legfelső boronaelemeként szerepelt (M. 3). Eredetileg ez volt a füstösház és a nagykamra között elhelyezkedő egykori pitvar mestergerendája. Ezért a konyhában is csak a kifűrészelt és elbontott közfal legfelül meghagyott boronaeleme nevezhető — de nem tekinthető — „mestergerendának" (M. 2). A szobai mestergerenda (M. 1) elhelyezkedése már az előzetes vizsgálataink alapján ie szabálytalannak, rendellenesnek tűnt, mivel túlságosan közel volt a később 242