Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 11-12. (1977-1978) (Szombathely, 1984)
Régészet - Bándi Gábor–Fekete Mária: Újabb bronzkincs Velem-Szentviden
A 3. tipus (Kossack: 16/10) igen ritka előfordulású, elterjedése lényegében a Duna felső folyásvidékére, illetve szoros vízgyűjtőjére korlátozódik. A hét lelőhely legkeletibb pontja Velem. A 4. típusú csüngő (Kossack: 16/18) elterjedési köre külön figyelmet érdemel. Előfordulásai: Hódmezővásárhely—Fehértó 58 , Gyermely, Krumsin, Sághegy, Velem. Igen valószínű, hogy ez a kettős körét egy-egy függőleges pálcával összefogott variáns, a velemi fémművességi kör készítménye lehetett. Az egy Tisza-vidéki és morvaországi előfordulás, kereskedelmi úton is feloldható. Ez a formai megoldás, ugyancsak szűk földrajzi körzetiben — főleg későhalomsíros együttesékből — tűknél is megtalálható. Sághegyről ismerünk két darabot 59 , Paudorf lelőhelyen BD^korú sírban fordul elő hasonló 60 , Lovasberényből egy feltehetően koszideri időszakú hamvasztásos sírból közöl egy példányt Miske Kálmán 61 . A legkorábbi adatot az aunjetitzi kultúra Peigartenen feltárt temetőjéből ismerjük, mint csüngőnk tipológiai előzményét 62 . Az 5. típus egy- és kétoldalas variánsai (Kossack: 16/6), ismét a legáltalánosabb Urnamezős-kori formát képviselik. Ismeretük Szicíliától Közép-Németországig, Erdélytől D-Franciaországig terjed. A legtávolabbi pontok említésén túl azonban ez a típus sem volt gyakori használatú a Dunántúlon, illetve a Dunától keletre. Mint általánosan használt ékszerforma, leginkább az Alpokvidékén ismert és ennek a blokknak egyik keleti végpontja a legtöbb típusvariánssal képviselt Velem és Sághegy lehetett. A 6—7. típus (Kossack: 16/5—16/7) szórási körzete ugyancsak a Kárpátmedencétől nyugatra terül el. Mindkét variáns megtalálható Itáliában, míg kelet felé terjedésük vonala a Száva-vidéken húzódik. Itt is megállapítható, hogy a velemi előfordulás az ékszerttípusok általános használati körzetében, az egyik keleti határ volt. összefoglalás A velemi IV. kincslelet földbekerülésének oka minden valószínűség szerint lokális esemény volt. A 27. ház és környéke a rétegtani adatok szerint leégett. A padlón és a gödrökben előkerült leletek zárt együttest képeznek, az 1977/a gödörben talált kincslelet is a ház készletéhez tartozott. A leletegyüttes kronológiai helyzetét tehát elsősorban a statigráfiai adatok határozzák meg, anélkül, hogy a bronzkincset (bármilyen nagyobb összefüggésű eseményhez, vagy ún. kincshorizonthoz viszonyíthatnánk. 1. A ház és & hozzá tartozó települési nivó kizárólag Későhalomsíros és Baierdorf-típusú kerámiát tartalmazott, apróbb bronztárgyai is ezt az időszakot képviselik. 2. A kincsleletben előkerült övkapocs legfiatalabb használati kora nem lépte túl a Ha Aj^ periódus kezdetét sem. 3. Az öntött bronzcsüngők együttesen előkerült 7 variánsa közül a 4. típus egy igen szűk, lokális műhelyikörzethez tartozik!. Megvannak korai, hakxmsíros előzményei is 63 . Használatának felső időhatárát, a gyermelyi és Hódmezővásárhely-fehértói kincsek földbekerülése jelenthette. 4. A csüngők típusvariációinak európai elterjedése egyértelműen igazolja, hogy ezek az ékszerek nagy területen ismert formák voltak, időben a Későhalomsíros kortól egészen a Hallstatt korig viseleti tárgyak maradtak. Egyegy darab, vagy típus-család földbekerülése minden esetben az adott helyi szituációtól függött anélkül, hogy horizont jelző szerepük bármikor is lett volna, a tág időhatáron belül. 126
