Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 9-10. (1975-1976) (Szombathely, 1980)

Természettudomány - Uherkovich Ákos: Az Alpokalja nagylepkéinek faunisztikai alapvetése

prognózis céljából álltak, Kovács Lajos mégis feldolgozta teljes Macrolepidoptera-anyagukat 1970 végéig. Ugyancsak feldolgozta a Vas megyei Növényvédő Állomáson, Tanakajdon működő csapda anyagát 1959—1967 között. Rendkívül értékes, többszázezer adatot tartalmazó kéziratos jegyzőkönyvei felbecsülhetetlen értéket jelentenek a hazai nagylepkefauna megismerésében. Kegyelettel adózunk emlékének akkor is, amikor e tanulmányban szerepeltetjük eddig ismeretlen adatait, nélkülük az Alpokalja nagylepkefaunáját csak hiányosan tudnánk megrajzolni. A tanulmányban szereplő 3 fénycsapda mintegy 1300 adattal gyarapítja ismereteinket. E csapdák fogásainak számszerű eredményeit láthatjuk a 3. és 4. ábrán. Az Őrségben először a hetvenes években jártam. Akkor határoztam el, hogy Nyugat-Magyarország e kevéssé kutatott részén gyűjtéseket kezdek. E tervemben két szempont vezetett: egyrészt megismerni az Őrség és Vendvidék kétségkívül igen érdekes nagylepkefaunáját, másrészt állatföldrajzi és ökológiai összefüggéseket keresni a korábban már kutatott Dél-Dunántúl és Nyugat-Dunántúl között (Uherkovich 1972, 1976). A nagy távolság miatt rendszeres személyes gyűjtést nem tervezhettem, hanem korábbi fénycsapdás vizsgálatok mintájára (Kovács 1957a, 1962) itt is telepítettem két faunisztikai célú fénycsapdát. Ezek 1975-ben és 1976-ban egész éven át működtek Szalafőn, illetve Magyarszombatfán, számos értékes adatot szolgáltatva a táj megismeréséhez. Ugyancsak feldolgoztam két megyei növényvédelmi csapda 1975-ből származó anyagának egy részét is (Vasvár, Celldömölk). Utóbbi csapdák lényegesen kisebb hatásfokúak voltak, ennek megfelelően az onnét származó adatok mennyisége is jóval kisebb. Személyes gyűjtéseim során többször gyűjtöttem nappal az Őrség és a Vendvidék számos pontján. Néhány helyen eredményes lámpázásokat is tudtam végezni (Szőce, Őriszentpéter, Magyarszombatfa). Feldolgoztam Naszádos Mária és Kiskéri Lajos által gyűjtött sárvári anyagot is. * * * Az eddig közölt alpokalji adatok száma nem érte el a 2000-et sem (és ennek is jelentős része egyetlen helyről, a Kőszegi-hegységből származik). Az új, eddig nem közölt adatok száma meghaladja a 3000-et. Ezeknek mintegy kétharmada a 7 fénycsapdából származik, a többi egyéb forrásokból, elsősorban személyes gyűjtésekből. Az Alpokalja nagylepkefaunájának képe ezzel természetesen nem lehet teljes. Egyrészt még számos olyan gyűjteményi anyag van, amelyek feldolgozása eddig nem történt meg az anyag rendkívüli nagysága miatt (Természettudományi Múzeum, Budapest), vagy pedig több amatőrgyűjtemény azok hozzáférhetetlensége miatt nem ismert. Másrészt még számos olyan része van a tájnak, ahol nem járt kutató és ezek a részek sok meglepetéssel szolgálhatnak. Jelen munka célja az, hogy az eddig felkutatott lelőhelyi adatokat ismertesse. Ezen túl számos mennyiségi, fenológiai és ökológiai adat van birtokunkban. A következő évek feladata lesz, hogy részben ezek felhasználásával, részben újabb gyűjtések anyagának értékelésével megrajzoljuk az Alpokalja nagylepkéinek — és ezen túl lehetőleg minél több állatcsoportjának — állatföldrajzi-ökológiai viszonyait és kapcsolatait a környező tájakkal. Az Alpokalján előforduló nagylepkék és lelőhelyeik A következőkben felsorolom az összes eddig kimutatott nagylepkefajt, függetlenül attól, hogy az adat korábban közölt volt-e vagy sem. A nevezéktannál és rendszertani sorrendnél figyelembe vettem Gozmány (1968, 1970), Förster—Wohlfahrt (1971, 1973, 1974, 1975) és Kovács (1965) munkáit. A lelőhelyi adatokat a következőképpen rövidítem: 32