Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 9-10. (1975-1976) (Szombathely, 1980)

Művészettörténet - Beke László: Kísérleti textil

technikákat új anyagokra alkalmazza, régi anyagokat pedig új technikával dolgoz fel, módosítja ezt a helyzetet. Beavatkozik a meglévő struktúrába és textúrába — nemcsak szövetként, hanem önálló szálként, tagolatlan tömegként, vagy filmszerűen is kezeli, vegyi úton is befolyásolja az anyagot —, így a faktúrát is vizsgálódása körébe vonja. A térben terjeszkedő textilkompozíció pedig gyakran hoz létre halmazokat — ha ezek szigorú rendben szerveződnek, a „kompozíció" helyett ugyancsak „szerkezetről" vagy „struktúráról" beszélhetünk. FORMA ÉS TARTALOM. A felhasznált anyag és technika alapvetően befolyásolja a textilművészeti alkotás formáját. A formának a tartalommal való dialektikus kapcsolatát kimutatni nem a textilművészek, hanem az esztétikakönyvek feladata. Annyi azonban megjegyzendő, hogy a kísérleti textil tartalma gyakran nem más, mint annak az új formának megmutatása, mely egy új technika vagy új anyag bevezetése során, vagy a struktúra-textúra-faktúra-halmaz közti különbségek tudatos elmosása révén keletkezett. A műanyagok megjelenése a textilművészetben új formákat hozott létre, melyek tartalma maga a műanyag volt. Optimális esetben az új technológia maga hozza létre az új anyagot és viszont (természetesen az ember irányításával) ami egyúttal egy új forma és új tartalom megszületését is jelenti. FUNKCIÓ. Az anyag és a technika mellett a funkció a textil harmadik (egyben a legproblematikusabb) meghatározója. A textiltermékek legnagyobb része használati funkciót tölt be (ruha, vitorlavászon, cérna, halászháló stb.). A funkcionalista esztétika legfontosabb alapelvei az anyagszerűség és a célszerűség; szélsőséges változata tagadja mindennemű díszítő (reprezentatív, dekoratív) funkció létjogosultságát. A kísérleti textilművészet kiszabadult a (használati és a reprezentatív) funkció kötöttségei alól, illetve funkciója maga a kutatás. Nem használati- vagy dísztárgyat hoz létre, hanem „gondolkodó" objektumokat. Mindenekelőtt szellemi tevékenység. Hiba lenne számonkérni rajta, hogy nincs „gyakorlati haszna". Viszont nem kizárt, hogy a jövőben egyre inkább elmosódnak a határok a kísérleti és a használati funkció között. Miért is ne lehetne megteremteni a „kísérleti használati textília" műfaját? EGYEDI ALKOTÁS ÉS IPARI SOKSZOROSÍTÁS. A funkció kérdése a gyáripari textiltermelés kialakulásával került új megvilágításba. Élesen elkülönült egymástól a kilométer hoszszúságban, vagy többezer példányban gyártott használati textil, a falra kerülő egyedi dísztárgy és — köztes műfajként — a korlátozott példányban, kézimunkával készült, egyszerre használati és reprezentatív alkotás. Mindehhez járult az egyedi (ritkábban a grafika mintájára sokszorosított, de egyedinek számító), végső soron kizárólag kiállításra készülő kísérleti textil. A korábbi előkészítő rajz, vázlat és karton mellé felzárkózott a modell vagy makett, a mintadarab vagy prototípus, számítógépes tervezésnél a program. Gazdaságossági szempontok miatt a kísérletezés szinte teljesen kiszorult az iparból, holott kísérleti alkotások megvalósításához gyakran gyári kivitelezésre, a gyári termékskála folyamatos megújításához pedig állandó kísérletezésre lenne szükség. Munkamegosztás jött létre a tervező és a kivitelező, illetve a „textilművész", a kézműves iparművész, a kisiparos és a gyárimunkás között. A munkamegosztás melléktermékeként fokozódott, sőt durva ellentmondássá fajult a textillel dolgozók nemek szerinti megoszlása: a textiliparban foglalkoztatottak legnagyobb hányada és a textilművészek nagy többsége egyaránt nő, következésképpen a textilművészet összes hiányosságát „jellegzetesen női" sajátosságként szokták magyarázni. A kísérleti textil növekvő rangja a biztosíték arra, hogy ez a képtelen helyzet megváltoztatható. TEXTIL ÉS KÉPZŐMŰVÉSZET. A kísérleti textil megjelenésével kérdésessé vált a textilművészet és a festészet, szobrászat, grafika elvi megkülönböztetése. Hasonló eset régebbi korokban is előfordult (pl. jelenetes gobelinek, figurális hímzések), most azonban legfeljebb annyi fogódzónk maradt egy tárgy hovatartozásának eldöntésére, hogy textiles-e vagy képzőművész a készítője. Még a hagyományos festmény is felfogható speciális felületkezelésű textíliának (festett vászon) ; az újabb képzőművészeti fejlemények — emulziós vászonra készült fotók, textilre készült szitanyomatok vagy litográfiák, a hordozó felület és a festék viszonyát vizsgáló teoretizáló festészeti irányzatok — a textilművészetet egyenesen arra kényszerítik, hogy egyes alapkérdéseit, 322