Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 9-10. (1975-1976) (Szombathely, 1980)

Természettudomány - Barbalits Imre: Vasvár környékének tőzegmoha előfordulásai

SAVARI A 9—10. KÖTET A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 1975—1976 VASVÁR KÖRNYÉKÉNEK TŐZEGMOHA ELŐFORDULÁSAI BARBALICS IMRE JÁNOS Hazánk területén a tőzegmohák gazdasági jelentősége csekély, mivel kis tömegben és kis területen fordulnak elő, így a tőzeg képződésében nincs jelentős szerepük. Csak tőlünk északra van jelentőségük. Nálunk csak mint botanikai érdekességek szerepelnek. Magyarország egykor hűvösebb, csapadékosabb klímájának fennmaradt tanúi. Hazánkban a legtöbb lelőhely Vas megye területén található. Az itteni előfordulások a bő csapadékon kívül a kedvező mikroklimatikus hatások miatt lehetségesek. Az eddigi kutatások Vasvár és környéke botanikai viszonyait még nem tárták fel teljesen. így számos ritka és jelentős növényfaj új hazai lelőhelyeit találták meg ezen a területen, amely a további kutatások során még számos meglepetést nyújthat a kutatóknak. E dolgozatban az 1964 és 1975 közötti időszak botanikai kutatásainak eredményét ismertetem röviden. Az 1964-ben megkezdett vizsgálatok fő célja a Vasi Hegyhát és elsősorban Vasvár környéke mohaföldrajzi viszonyainak; ezen belül a tőzegmohák elterjedésének megállapítása volt. A kutatások megkezdése előtt Vasvár környékén csak három helyről volt ismert a tőzegmoha előfordulása : a Jeli Arborétum területén kettő, a Forrásláp és a fennsíki Lápostó, továbbá egy a téves községhatár meghatározás miatt Petőmihályfa határába helyezett Kerekestó lelőhelyen. Kutatásaimat több megszakítással kora tavasszal és késő ősszel végeztem, amikor az aljnövényzet kevésbé akadályozott a munkában. A tőzegmohák 19 új lelőhelyét tártam fel az alábbi községek határában: ALSÓÚJLAK, GERSEKARÁT, HEGYHÁTSZENTPÉTER, KÁM, NAGYMÁKFA, VASVÁR (1. sz. ábra). A VIZSGÁLT TERÜLET TERMÉSZETFÖLDRAJZI ISMERTETÉSE Geológiai viszonyok A terület alapkőzete pleisztocénkori kvarckavics, vörösagyaggal összeragasztva, néhol lösztakaróval fedve. Két fő talajtípusa az agyagbemosódásos barna erdőtalaj és a pszeudoglejes barna erdőtalaj. Ez utóbbi az ún. „cseri-talajjal" kombinálódik és már a talaj felszínétől megtalálható a vassal és mangánnal összecementált kavicsréteg. Ez a réteg néhol mélyebben, általában azonban 80—100 cm-re a talajfelszíntől jelentkezik. A cementált kavicsréteg a szántóföldi művelés alól kivont területekre szinte kivétel nélkül jellemző. A talaj kémhatása savanyú. 11