Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 9-10. (1975-1976) (Szombathely, 1980)
Régészet - Tóth István: Az Iseum szobrászati díszítéséhez
zatossága tárul elénk. Ugy tűnik, Apuleius leírása, összhangban a relief valószínű témájával, magyarázatul szolgálhat a töredéken látható alak ruházatának fent megfigyelt belső ellentmondásaira. A figura nem „katonát" nem „sacerdos-t", hanem egy jelmezes processió alakoskodó részvevőjét ábrázolja, akinek ruházata csupán jelzi a megjelenített figurát, éppúgy mint Apuleiusnál, ahol egy-egy eszköz, vagy ruhadarab szolgálta ezt a célt : „És íme, lassacskán mutatkoztak már a nagyszerű körmenet előjátékai : az emberek, ki-ki a maga kedve szerint, pompás jelmezeket öltöttek. Az egyik kardszíjjal övezetten katonát utánzott, a másik köpenyesen, félcipőben, vadászgerellyel a vadászt adta, a harmadik asszonynak maskarázta magát : a lábán aranycipő, testén selyemruha s drága ékszerek, fején művészi hajtorony; így lejtett-pipiskedett. A negyedik lábpáncélban, pajzzsal, sisakkal, karddal ékesen, mintha csak a gladiátoriskolából lépett volna ki. Volt olyan is, aki fáklyásán, bíborszegélyesen hatósági személyt mímelt ; olyan is, aki köpennyel, bottal, háncssaruval, kecskeszakállal filozófussá varázsolta magát, olyan is, aki lépvesszővel madarásznak vagy horgászbottal halásznak öltözködött. Láttak egy szelídített medvét: úriasszonynak öltöztették és gyaloghintóban is vitték. Majmot is láttam, szövetsapkában, phrygiai sárga díszruhában Ganymedes pásztort utánozta, s kezében aranyserleget tartott. És hát szamarat is láttam. Tollas szárnyakat ragasztottak rá, ott ballagott valami töpörödött öregember oldalán : úgy kellett érteni, hogy ez jelképezte Bellerophant, a szamár pedig a Pegasust. De egyformán mulatságos volt mind a kettő." (Révay József fordítása.) Mármost valószínű, hogy a savariai emlék ábrázolásának értelmét sem másutt, hanem az Isis-kultusz körén belül kell keresni. Savaria az Isis-kultusznak közismerten igen jelentős centruma volt. 19 Az Iseum feltételezhető egykori szobrászati díszítésének ma csupán csekély töredékeit ismerjük. 20 Ám a töredékek között is találunk egy processio-jelenetet : a Bél Mátyás által e kővel együtt említett ún. Anubis-reliefet. 21 Nemcsak kizárni nem lehet tehát, de lényeges szempontok alapján valószínűsíteni lehet, hogy a most vizsgált töredék is az Iseum egyik frízének részleteként, annak szobrászati díszítéséhez tartozott. 22 Nem mond ellent e feltevésnek a töredéken látható ill. kikövetkeztethető két alak megjelenési módja sem: katonai jellegű jelmezekről Apuleius is beszél (miles, venator, gladiator), s bár szárnyas figurát nem említ, a mithologikus jelmezek sorában számos olyan szárnyas személy vagy perszonifikáció lehetőségét vethetnénk fel, akinek megjelenése éppúgy beilleszthető volna a processió leírásába, mint az említett Bellerophon a Pegazus-szal. A két figura által hordozott attribútumok tekintetében nehéz volna konkrét azonosítási javaslatot tenni. A szárnyas alak kezében látható hosszú, díszítetlen bot, mint sceptrum, számtalan lehetőséget vethet fel, az alak azonosítása szempontjából nem ad támpontot. 23 A megmaradt figura által tartott gömbös végű rövid bot, sematikus ábrázolása miatt ugyancsak alkalmatlan a közelebbi analógiák keresésére. Mindenesetre, az Isis-processiók ismert ábrázolásai körében meglehetősen nagy számú olyan, kézben hordozott eszközt láthatunk, amelynek leegyszerűsített, (esetleg a kőfaragó által félreértett) ábrázolása a reliefen látható tárgy kifaragásához vezetett. Azt, hogy az Iseum frízének kőfaragói kialakításában számolhatunk ilyen lehetőséggel, jól példázza az Anubis-relief túlméretezett, eredeti kompozíciós szerepéből kiforgatott kígyóábrázolása, vagy az Anubis-maszkos figura jobb kezében tartott caduceus szinte felismerhetetlenné torzított vulgarizálása. De utalhatunk a Stohis-kutyán lovagoló Isis ölében tartott gyümölcsöskosár, és az Abvndantia(?) kezében lévő bőségszaru kezdetleges megformálására is. Ha ez utóbbi, a provinciális kőfaragói gyakorlatban sűrűn előforduló tárgyak esetében ilyen pontatlanul dolgozott a kőfaragó, akkor nagyon könnyen elképzelhető, ha valamely, számára ismeretlen eszköz — amelyekben az Isis-szertartások ugyancsak bővelkedtek — ábrázolásánál munkája eredményét nem tudjuk felismerni. Az eddigiek mellett további lényeges formai érvek is támogatják a szóban forgó töredéknek az Iseum díszítményei közé való sorolását. Már Kádár Zoltán is utalt a most vizsgált relief-töredék és az Iseum frízéből megmaradt domborművek között fennálló szoros stiláris kapcsolatok99
