Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 7-8. (1973-1974) (Szombathely, 1979)

Természettudomány - Schmidt Egon: Adatok Vas megye kisemlősfaunájához baglyok táplálékvizsgálata alapján

ponyákat és állkapcsokat. A kapott adatok alapján a faj a megye egész területén elterjedt és gyakori. Törpe cickány (Sorex minutus). A törpe cickány ökológiai igényei az erdei cickányéhoz sok tekintetben hasonlóak, de hazánkban, bár nagyon sok helyen előfordul, távolról sem olyan elterjedt, mint amaz. A Vas megyében gyűjtött gyöngybagoly köpetekben egyetlen lelőhely kivételével mindenütt előfordult, de csak viszonylag alacsony (max. 6) példányszámban. Miután a 9 gyűjtőhely elég jó szóródású, valószínű, hogy a megye területén, ha kisebb számban is, de mindenütt előfordul. Keleti cickány (Crocidura suaveolens). A gyűjtött gyöngybagoly köpetekben Szergény kivételével, ahonnét csak nagyon kevés anyag állt rendelkezésre, mindenütt előfordult. A korábbi vizsgálatok szerint a keleti cickány hazánkban általában elterjedt, de különösen gyakori a főváros környékén és a Dunántúl délkeleti felén (Schmidt, 1976). Mezei cickány (Crocidura leucodon). Magyarországon, bár mindenütt előfordul, elsősorban a keleti országrészben a leggyakoribb. Ennek ellenére a kapott adatok alapján Vas megye egész területén elterjedt fajként könyvelhetjük el. Az ökológiai viszonyok eredményezte helyi mennyiségi ingadozásokra nézve a további részletes vizsgálatoknak kell megadniuk a feleletet. Erdei pocok (Clethrionomys glareolus). Nevének megfelelően elsősorban az erdei élettérben fordul elő. Miután pedig a gyöngybagoly és az erdei fülesbagoly főként a kultúrterületeken szerzi zsákmányát, az egyes előfordulásoknak inkább csak faunisztikai jelentősége van. Érdekes viszont, hogy az egyébként nem nagy macskabagoly-anyagból egyetlen példányban sem lehetett kimutatni, holott az erdei pocok e faj táplálékának egyik jellemzője szokott lenni. Vízi pocok (Arvicola terrestris). A gyöngybagoly és az erdei fülesbagoly járulékos tápláléka. Elsősorban fiatalabb példányai találhatók a köpetekben. A megye területén gyűjtött anyagból csupán 5 ponton került elő, elterjedése azonban feltehetőleg jóval nagyobb. Földi pocok (Pitymys subterraneus). A földi pocok Magyarországon általánosan elterjedt, de sürűségviszonyai az Alföldön alacsonyabbak, mint a Dunántúlon és az Északi Középhegységben (Schmidt, 1974). Jelen vizsgálat során gyöngybagoly és erdei fülesbagoly köpetekből számos helyről sikerült kimutatnom (1—2. táblázat), ami általános elterjedettségre enged következtetni a megye területén. Bár hazánkban a földi pocok elsősorban erdei faj, éppen a köpetvizsgálatok tanúsága szerint a nyílt élőhelyeken is elterjedt. Mezei pocok (Microtus arvalis). Hazánk de egész Közép-Európa leggyakoribb apró rágcsálója és mint ilyen valamennyi köpetgyűjtőhelyen előfordult. Egyéb emlősökkel szembeni menynyiségi aránya különösen magas az erdei fülesbagoly esetében, ahol az emlős zsákmányállatok csaknem 80'%-át jelentette (2. táblázat). Csalitjáró pocok (Microtus agrestis). Hazánkban a csalitjáró pocok az eddigi vizsgálatok szerint csupán a Dunántúl délnyugati, nyugati felén él (Schmidt, 1974a). Állománya ott az osztrák és jugoszláv területeken élő állományokhoz csatlakozik. Egyházasrádócon történt előfordulása érdekes faunisztikai adatot jelent. Törpe egér (Micromys minutus). A törpe egér Magyarországon mindenütt előfordul, a Dunántúlon általában elterjedt. A Vas-megyei gyűjtőhelyek közül különösen Izsákfa környékén tűnt gyakorinak. Érdekes, hogy a gyöngybagoly köpetekben nagyobb százalékos értékkel (3,2%) szerepelt, mint az erdei fülesbagoly anyagban (2,5%). Erdei egér (Apodemus sp.). Az erdei egér fajok, a pirók egér kivételével, a köpetekből nem mindig határozhatók meg teljes bizonyossággal, így csak összevontan tárgyalom őket. A mezei pocok mellett szintén jellemzőek az erdei fülesbagoly köpeteire és a megye területén gyűjtött anyagban a Microtus arvalis-on kívül csupán az Apodemus-csoport képviselt 10% feletti értéket (2. táblázat). Az erdei egerek egyébként (különösen az Apdemus sylvaticus) a nyílt kultúrbiotópokat is benépesítik és a baglyok állandó zsákmányállatai közé tartoznak. Házi egér (Mus musculus). Magyarországon elsősorban a száraz, melegebb éghajlatú délkeleti részeken elterjedt, ahol az emberi lakóhelyeken és környékén kívül az agrárbiotópokban is 74